Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

indult volna, a végül kitörő Rákóczi-féle felkelés visszavetette. Elsősorban a német nemzetiségiek számára vált veszélyekkel teli a városban való maradás. Valahányszor szárnyra kelt a hír, hogy jönnek a magyarok, szerencsétleneknek mindannyiszor a várban való menedékről kellett gondoskodniok. Többször előfordultak az éjszakai portyázások, amik sokkal veszélyesebbek voltak - mivel semmit sem lehetett ellenük tenni. Hirtelen, minden előjel nélkül, hol fegyvereseket üldöztek, hol a lakossággal önkényeskedtek, és nem engedték a földeket és a szőlőt művelni, máskor meg egészen a házakig nyomultak, és amely épületre tudtak, tüzet hajítottak. És bár a polgárok összefogással gyakran visszaverték őket, ritkán távoztak úgy, hogy valami kárt ne okoztak volna. Az 1706. esztendő a polgárok számára különösen veszélyes volt. Három hónapig ugyanis a várat ostromolván, a várost ugyan nem szállták meg, de hol itt, hol ott táborozván több polgárt bántalmaztak, sokakat, akik németek voltak, a tőlük való félelem a várba űzött, miután házukat kirabolták, másokat meg mind zavarták a mezei és szőlőben elvégzendő munkákban. A nyomorult polgároknak különösen júliusban aratáskor, és augusztus, szeptember hónapokban pedig a szőlőben voltak terhére, mivel ezekben a hónapokban folyamatosan ostromolták a várat. Miután a vár megadta magát, a polgárok ismét visszatértek sajátjukba, de alig nyugodtak két hétig otthon, amikor meg a várat ostromló németek zaklatták őket. Ezek ugyanis megsemmisítették azt, amit a magyarok még érintetlen hagytak, és néhány embert úgy tönkretettek, hogy máig vannak, akik az elmúlt dolgokra könnyek között emlékeznek vissza. Miután a németek a várat visszafoglalták, a polgárok újra művelték földjeiket, de gyakran jelentős árat kellett a kurucoknak fizetniük azért, hogy szőlőjük megművelésében ne akadályozzák őket. VIII.§. Végre elcsendesültek a dolgok, miután hét évig szinte állandó rettegésben és zűrzavarban éltek, elég tennivalójuk akadt, hogy a közben elszenvedett károkat helyrehozzák, csupán a város gyarapítása váratott még magára. Azért azonban Istennek nagyon hálásnak kell lenniük, hogy míg az egész országban dúlt a pestis, ők mentesek maradtak tőle, és számuk sem csökkent, és 64