Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ

gatását, szilárd állhatatossággal örökké az egységen fáradozott. Ezért László véget nem érőn osztotta kegyét mindkét részre, és amit királyi és jövőbe tekintő elmével megkezdett, azt tovább halmozta volna, ha az égből küldött fejedelmet Magyarország szomorú végzete előbb el nem ragadta volna, mintsem megfelelő intézkedéseit királyi nagylelkűséggel mind az egész Magyarországnak, mind pedig ezen tartományunknak a javára foganatosíthatta volna. Miatta és özvegy édesanyja miatt sokat szenvedett és tűrt Dénest segítvén, számtalan dolgot hagyott rá. Mivel ugyanis úgy gondolta, hogy a kiváló Dénes magasabb méltóságban ül, mintsem őt valamiféle királytól származó adomány díszíthetné, V. Miklós római pápát addig ostromolta királyi könyörgésével, mígnem az Dénest Magyarország Prímása és a legátus natus

i

2 címmel tüntette ki. Ha jól meggondoljuk, nagy kitüntetés ez, mivel nem volt Dénes személyéhez kötve, hanem ez az örök érvényű törvény kiterjed az esztergomi prímási szék mindenkori betöltőjére, amit a maga helyén nem mulasztunk el ismét megemlíteni. Ezután boldog jövő várt volna az érseki székhellyel együtt Esztergom vidékére is, midőn Frigyes császártól visszakapott királyi koronával Dénes, László utódját, Mátyást, megkoronázta, ha a váradi püspökből esztergomi érsekké tett Vitéz János le tudott volna mondani az új dolgokhoz való vonzalmáról, de amikor unokaöccsével, Janus Pannonius, pécsi püspökkel annak a pártnak a vezéréül kínálkozott, mely titokban Mátyás ellenében a lengyel Kázmért hívta be királynak: kevésen múlott, hogy önmagát és a tartomány kiváló szerencséjét rútul beszennyezze, sőt elveszítse. Különösen az emésztette őket - miként Timon 1471. évnél írja -, hogy a király elkezdte kisajátítani a püspökségek jövedelmét is, és az esztergomi érseknek az aranybányák után járó tizedét megszüntette

2

2 .Ezen pártütés miatt haragra gerjedt a király, és elhatározta, hogy lengyel vetélytársát háborúval tartja távol, ezért táborával mindenekelőtt Esztergom alá vonult, hogy vagy kibékítse a főpapot, vagy pedig, ha szándéka mellett makacsul, kitart, fegyverrel kényszerítse. Az érsek - inkább a tartományra való tekintettel, melyre a háború pusztulást hozott volna, mintsem saját maga mentésére -, hallgatott tanácsosainak intelmeire, és a királlyal megbékélt. Miután pedig a király a 32 született követ 33 Az összeesküvés okairól és az összeesküvők sorsáról, büntetéséről Bonfininál olvashatunk - Decades IV. lib. III. elején. 48