Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ

lengyelt háborúban legyőzte, az érseket Budára hivatta, ahol őt elfogta, és Visegrádon néhány hónapig szigorúan őrizték, majd amikor méltóságába ismét visszahelyezték, 1472. augusztus 9-én vagy Szent Lőrinc ünnepének előestéjén inkább a lelkét gyötrő emlékek, mintsem az évek súlya alatt, nagy számú fő- és nemes ember jelenlétében meghalt

3

4. Ezért Mátyás - részben azzal, hogy a szomszédos tataiak területére vonult vissza, részben pedig az által, hogy Vitéz elleni hirtelen haragját, akinek pusztulását okozta, későn bár, de kezdte megbánni, az esztergomiaknak kedvezett. Nem sokkal ezután azonban János érseknek Mátyás újabb erőszakos tettei miatt a császárhoz való menekülése kiváltotta Mátyásnak az érsek elleni haragját, amit ugyanis eléggé bizonyítottá tett Mátyás, amikor három teljes évig üresen akarta hagyni az érseki széket, és szokás szerint az érsekség bevételét, mely akkortájt nagyon jó jövedelem volt, a kincstárba vitette; sőt, amennyiben egyeseknek hihetünk, a röviddel ezután vezetett ausztriai háborúval is János bűnét akarta megbosszulni; mígnem 1490. márciusában sorsa beteljesült, és nemcsak Esztergom vármegye, hanem egész Magyarország boldogságát magával vitte a sírba. 34 u.o. Bonfini, pag. 569, 5. 49