Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
borítják. Úgy gondolom, hogy az ezen alkalommal alapított magyar településeknek lehet köszönni, hogy Géza fejedelem, Árpád utódainak legjobbja, és az egész magyar nép vezére Esztergom derűs és termékeny helyén alapítsa meg székhelyét, amit a sors valamilyen rejtett gondviselése folytán rendelt és akart ide, hogy Szent István is itt lássa meg a napvilágot, és a királyság megalapítása után a várost és a hozzá rendelt területet érseki székhellyel örvendeztesse meg. II.§. Szent István kora és a lakosság hányattatásainak története időrendben II. Géza idejéig, ezt követően pedig a mohácsi vészig 1 3 Ezen kezdetek után nem egy csapásra vált Esztergom híressé, hanem csak miután a születő egyház fellegvára részben a szerzetesrendek szent férfiaival, részben az ide sereglő olaszok és németek betelepült családjaival megerősödött, és az ugyancsak ide költöző, legelőkelőbb magyarok a vidéket körös-körül lassan benépesítették; ebben a korban kevés hasonló város akadt, mégpedig nemcsak a király, hanem Magyarország főembereinek jelenléte miatt is, méltóságát saját jogon megkapni kiérdemelte. Ilyen virágzás után rövidesen - azt hihetné az ember, hogy a végzet irigyelte meg -, mindaz az örvendetes kibontakozás, mely Szent István életében a tartománynak jólétet hozott, előbb lelassult, csakhamar megtorpant, végül viszszájára fordult. A hirtelen változásnak mind okai, mind pedig előidézői a következő királyok voltak. Milyen gyarapodást várhatott vagy remélhetett volna akár az ország, akár a mi Esztergomunk vidéke Pétertől és Abától? A nép ugyanis pártoskodásokba merült, amikor is ki-ki egy-egy saját párt mellett kötelezte el magát, ennek híveit védte, a másikét pusztította. Bizony Aba és Péter viszály kodásából -hogy Bonfini szavaival éljünk 1 4 -, annyi nyomorúság szakadt Magyarországra, hogy az ország teljesen úgy nézett ki, mintha belháború pusztította volna: ez idd tájt ugyanis Péternek köszönhetően III. Henrik ellen13 A cím a margóra írva, hozzá téve még: 61. lap, XI.§. 14 Dec. II. Lib. 12. p. 196, 53. 35
