Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
séges hadakkal többször is megtámadta. Még ezeknél az időknél is sokkal gonoszabbak voltak azok, melyek I. András uralkodásai alatt jöttek ránk. Ekkor ugyanis szittya bálványimádásba estek vissza a magyarok, és voltak olyanok is, akik teljesen átadták magukat a démonoknak, hogy annál nagyobb hévvel fordulhassanak a keresztény vallás ellen: ekkor volt az, hogy mind a közintézmények, mind pedig az egyház intézményei siralmasabb állapotra jutottak, mintsem azt elképzelni lehetne. Ismét Bonfinit idézzük 1 5: Tetteik - mondja -, a démonoknak ajánlott tettek voltak, és szinte az egész nép letért az igaz hit útjáról: bálványok tiszteletébe merült; kancahúst kezdtek fogyasztani. Azután minden keresztényt, elsősorban pedig a püspököket és papokat mind halálra üldözték: a bazilikának még a legszentebb szentélyét is feldúlták: a szent fogadalmi tárgyakat és ereklyéket mind elpusztították, és a németeknek az olaszokkal együtt mindenütt a fejét követelték, bármilyen tisztséget viseltek is azok. Vajon mi történt akkor ennek kapcsán fővárosunkkal és környékével? Erről Thuróczinál semmit sem találtam, feltételezem azonban, hogy az elvetemült nép az esztergomi egyházi személyeket és a sokkal előtte meghalt király által felhalmozott kincseket sem kímélte meg, bár lehet, hogy szerencséjére szolgált a fővárosnak, hogy azokban a sötét időkben az esztergomi érseki szék üres volt. Ugyanis miután II. Domonkos 1045-ben Péter király halála után meghalt, nagy valószínűséggel a következő években Esztergomnak nem volt érseke; amikor aztán végül 1018-ban helyesen: 1048, András király józan belátásra jutott, és a szittya vallást betiltotta, Nehemiást helyezte az érseki székbe, aki 29 évig, azaz László uralkodásáig töltötte be tisztségét. Azt illetően pedig, hogy a németeket és az olaszokat, akik nagy számban éltek Esztergomban, megölték, két okból nincs okunk kételkedni: részben azért, mert tudták róluk, hogy a keresztény vallás támaszai voltak, részben pedig azért, mert - miként azt Bonfini fentebb elmondta -, már Szent István is, a magyarok nagy méltatlankodására, velük töltötte be a hivatalokat. Mindezt tetézte a császárnak András ellen indított gyalázatos háborúja, mely egészen megyénk határáig nyomult előre, a vidék nem kis sanyarúságára 1 6, aminek következményei voltak a testvérviszályok és András király valamint Béla herceg közötti háború, majd ezek fiai között, Salamon az egyik oldalon, a másikon Géza és László, akik viszályukkal a 15 U.o. p. 195, 36. 16 V.o. Thuróczi Chronica Hungarorum Pars II. Cap. XLIII. p. 49,50; Timonní! az 1051. év. 36
