Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - ÁLTALÁNOS RÉSZ
lességében a két partig nyúlnak, és az apadó vagy áradó vizekkel együtt hol lesüllyednek, hol pedig megemelkednek: bizonyítva azt, hogy csupán a partokhoz kötődnek, és ha a szárazföldtől el lehetne őket szakítani, az úszó és vándorló szigetekhez, melyeket említettünk, válnának hasonlatossá. Köbölykút alatt ezek a mocsarak keletnek húzódnak, hasonló mocsarak és hatalmas, szövevényes nádasokkal kísérve Sárkány faluhoz érnek, majd ezt a völgyet követve Gyiva puszta és Libád falu határában egy másik völgyet hódítanak meg, és ahol a gyarmatiak földjét elérik, kőgát közé szorított vizükkel malmot hajtani kényszerítik őket, majd innen kijutva vizüket kis patakként ugyancsak a Garamba öntik. Ezekben a mocsarakban sok a vidra, rejtik a vadkacsákat, nemes halak azonban nem élnek bennük, ami pedig van, az mocsár- és iszapszagtól bűzlik. 5. Kisebb tavak Az esztergomi járásban volt egy, az előbbiekhez hasonló mocsár, melyet a törökök 1685-ös csatavesztése tett emlékezetessé, amikor is a harc kimenetelét Lotharingiai hercegnek Tokod és Tát között alkalmazott okos stratégiája döntötte el. Ezt a mocsarat a Sárisápi patak táplálta. Miután ugyanis az a hasonló nevű falutól útnak indult, egy szűk völgyben Tokod irányába tartott, de útjában mélyen fekvő, laza talajú területre ért, és mocsarat hozott létre, mely a sűrű sás és nád, valamint a rejtett ingoványok miatt többnyire áthatolhatatlan volt. A Tokod falu alatti csata történetét majd később mondjuk el. Ma már a medret összeszűkítették, vizét, mely korábban szétterült, egy kis patak szállítja, malmot is hajt, és amely rétet korábban elmocsarasított, most ott a gazdáknak kiváló széna terem. A Dunába Tát falu alatt ömlik, mely falut Wagner az ott lejátszódott jeles csatának a leírásánál - nem kis hibát vétve - Tata várossal kever össze. 6. Több vadvíz is van, mely ezt a járást 9 öntözi, miként Úny, Dág, NagySáp falvak mellett és másutt; hasonlóképpen kiválóbb források is, miként 9 tudniillik az Esztergomi járást 25
