Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA

halála évében 1342-ben nyilvánosan rendelkezett és egyben dekrétumba foglalta, hogy egyrészt valamennyi bányának számadást kell készítenie az egyes évek pénzéről, másrészt pedig határozott a kamara hasznáról. Mivel az elfajzott ember könnyen hajlik a tisztátalan és hamis nyereségre, szükség volt az ügyintézésben férfiakra, akiknek a hűségével és hatalmával a csalás bűnét távoltartották. Ezért Árva vára urának, Hipolitnak, a körmöci kamara abban az évben nyolcvan márkát fizetett ki az érseki tizedekkel együtt; egyben felhatalmazták, hogy a pénzhamisítókat, ahol csak éri, fogja el, és büntesse meg. Azért, hogy kincstárnokaink igaz volta kitűnjön - a dekrétum szavait idézzük -, a pénzek készítéséről úgy határoztunk, hogy azért, hogy bárki felismerje, ki az ő pénzeiknek a készítője, valamennyiben legyen benne a kincstárnokaink jele. Továbbá azt akarjuk, hogy maga a kamaraispán a pénzek készítőit vagyis a pénzverőket, ha valamelyik városban vagy faluban találná, és őket foglyul akarná ejteni, akkor a bíró, az esküdtek és annak a városnak vagy falunak a közössége, melyben fellelik őket, ugyanazon kamaraispán vagy annak hivatalnokai által végzett nyomozás érdekében kötelesek a pénzverőket bezárni és a kamaraispán kezére juttatni. Aki pedig nem így jár el, azt ugyanazzal a büntetéssel kell sújtani, mint a pénzhamisítókat, A bölcs király azonban nem elégedett meg azzal, hogy kint és a kamarán kívül lévő az államra rendkívül ártalmas és veszedelmes elemeket felszámolja, hanem magára a kincstárnokra és ennek pénzverőire és öntőire is a lehető legnagyobb gondot akarta fordítani. Ezen előrelátásból a pénzverésre felügyelő duumvirokat rendelt. Jól mutatja Károly körültekintő voltát: Azokban a városainkban, ahol pénzeinket készítik, kamaraispánoknak is legyen két szekrénye, melyek egyikében az érsek és a tárnokmester embereinek pecsétje alatt őrzik a pénzverőformákat, a másikában pedig a pénzveréshez szükséges vésőket új pénzek nélkül hármas pecsét alatt, és három zárral, melyeket az érsek úr, a tárnokmester és annak emberei kötelesek őrizni, és mindig az érsek úr és a főkincstárnok embereinek jelenlétében kell azt kinyitni, bármelyik távollétében pedig nem lehet kinyitni, sem pedig a pénzverés műveletét végezni: úgy annyira, hogy magát a kamaraispánt is, ha a két tanú távollétében vagy ha csak egyikük is hiányzik és a pecséteket feltöri és pénzt veret, a tárnokmester köteles őt mint pénzhamisítót büntetni, amit azonban az érsek úr és a tárnokmester embereinek tanúsítaniok kell. Nem tudom, hogy lehetett volna-e éberebb és a köz számára hasznosabb szankciót hozni; mert valószínűleg észrevette a figyelmes olvasó: a 149