Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA
pénzverdék kamarásai régen a tárnokmesternek voltak alávetve, oly módon, hogy büntetéssel is sújthatták őket, ha valami helytelent és az esküjükkel vagy a törvénnyel ütközőt cselekedtek. Tovább szorgalmazza és sürgeti a törvény ezeknek az embereknek gondosságát a pénzügyek felügyelésében. Különösen akkor, amikor az ezüstöt öntik, valamennyiüknek személyesen jelen kell lennie, és minden héten az új dénárjainkat, negyven új dénár alapanyagát az érsek úr és a tárnokmester emberei kötelesek megvizsgálni, és ugyanezeket az új dénárokat letétbe helyezni. Egyébként ezeknek az embereknek a szóban forgó, a pénzverést felügyelő duumvirátusba való választása - az érsek vikáriusaihoz hasonlóan - a főpap hatáskörébe tartozott, de azon törvény alapján, amely szerint ennek a kényes dolognak az szolgálatához a férfiakat kiválasztották, mégpedig legyenek igazságra törekvők, javakkal megfelelően ellátottak, hogy ha a király is és a kamaraispán is úgy találja, hogy valamit csak ímmel-ámmal végeztek, az ebből származó veszteséget be lehessen hajtani. így rendelkeznek a dekrétumok, mégpedig az alábbi szavakkal: Azonkívül az említett érsekek és tárnokmesterek a kamara ügyeinek intézésére olyan embereket küldjenek, akik birtokkal rendelkeznek, és ha veszteségeiket nem tudják igazolni, fizetniük kell. A kamaraispán ezen terhes tisztségét a törvény alapján bizonyos súllyal, magyarul nehezék kel, amit aztán pisetumnak neveztek, szokták jutalmazni. Minden márkából' 8 4 egy nehezéknyi a dénárok és a pénzverő szerszámok őrzéséért a nevezett érsek úr emberének, minden munkanap után fél máriás garast a tárnokmester emberének az egyezségükön kívül fizessenek. Ha pedig maga a kamaraispán bármely munkanapon az egyes vert márkák után az egyes dénárokat és az említett fél máriásokat a korábban elmondott módon kifizetni vonakodik, avagy haladékot akarna, az érsek úr és a tárnokmester embereinek legyen joga a pénzverő szerszámokat elzárni. Ilyen szigorúsággal őriztek ekkor mindent, amit kifejezetten a törvények írtak elő. A érseknek sem volt szabad azonban azt a nemesfémet, melyet az emberei kimértek sem eladni, sem pedig bármi módon elidegeníteni; ugyanezen dekrétumban ugyanis arról is olvastunk, hogy ezt azért tiltották annyira szigorúan, hogy a legkisebb jövedelemkiesés veszélyét is elhárítsák. Továbbá azt akarjuk, hogy sem a tárnokmester a saját dénárokban kapott járandóságát, sem pedig az érsek úr az ő részét senkinek sem 184 bánya-gira (súly-egység). A bányavárosokbéli 7, a budai 8 uncia volt. (A fizetési márka 42 korona.) 150
