Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA

foglaltak. Mindazonáltal hiányoznak még oklevelek, melyekben maga az alapító ennek az érseki széknek a létrehozását megerősíti; azt azonban, hogy létét a szent díszítő jelzőt viselő I.István jámborságának köszönheti, olyan világosan alátámasztottnak találtuk mindenkinél, minden korban, nemcsak a hazaiaknál, hanem a külföldi íróknál is, hogy úgy tűnik, a Napnak akarnak fényt adni azok, akik ezt a végül is soha kétségbe nem vont dolgot akarják kidolgozni. Azt pedig nem nehéz belátni, hogy Szent István azon oklevele, melyben az érsekséget elrendelte, alapította és annak hivatalát ott, ahol ma is van, fölállította, mindjárt az érsekség szilárd alapjainak lerakását követő első századokban elveszett, könnyű következtetni, ha a Szent Király halálát követő időket vesszük figyelembe. Péter és Aba, a vetélytárs királyok, szinte az egész országot tönkretették; amikor ők maguk is gonosz híveikkel siralmas állapotba sodorták az országot, a németek ellenséges seregét behívták Magyarországra. Amíg pedig széltében-hosszában pusztítottak mindent, semmit sem volt könnyebb megtenni, minthogy az efféle kincsek tönkremenjenek, hiszen még csak nem is őrizték őket, ahogy illett volna. Ezt tehát, ha megtehették, föltétlen meg is tették. Amit el is hiszünk arról a véres pusztításról, mely I. András elhunytával a sötét pogányságba visszaeső magyarok teljes barbár kegyetlenséggel válogatás nélkül valamennyi keresztényre, elsősorban a püspökökre és az egyházi intézményekre vetették magukat. Ám legyen, elhisszük, vagy legalább is feltételezzük, hogy ebben a valamennyinél nagyobb felfordulásban is maradt ép érseki oklevél, bár nem tudom, hogyan kerülhette volna el a pusztulást I. Béla uralkodása alatt, amikor a keresztény vallást elvető magyarok minden igyekezetükkel a pogányságot igyekeztek visszaállítani. De hát még ha ez nem is történt volna, a kor szelleméből következően akkor is könnyen megeshetett a kor egyszerű és az ilyesmihez nem szokott gondolkodásából kifolyólag, hogy az egyházi dolgokat csak akkor őrizték, ha szükségét látták, aminek következményeképpen előfordulhatott, hogy egyes esetekben a legszentebb oklevelek elpusztultak. Hiányukat az alábbi királyi oklevelekből, melyekhez a sors kegyesebb volt, megpróbáljuk pótolni: ezeket úgy írták ugyanis, hogy amit rangot csak kaptak az érsekek, azt mind - saját viszonyaikra alkalmazva ugyan-, de Szent Istvánt utánozták, újra és újra az ő ünnepélyes formuláit használták. Ehhez hozzávesszük a pápák bulláit, melyekben részben azokat a kiváltságokat erősítették meg az érsekek számára, melyeket Magyarország királyai 127