Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

A jegyzetes kiegészítéssel szerencsénk van. Ból művét kiegészítendő, nem voltunk kénytelenek csupán a megjelent, többé-kevésbé könnyen elérhető helytörténeti irodalomra hagyatkozni, hanem Bél 1730 táján írt művét sikerült Helischer Józsefnek 1823—27. években írt, ugyancsak a régi Esztergommegyéről szóló és kiadatlan, elveszettnek hitt müvével kiegészítenünk. Ilyenformán e kis munka két okon formál jogot az eredetiségre, e szemelvényes forráskiadással. Munkánk egyik hasznának azt tartjuk, hogy Bél Mátyás műve esztergomvármegyei kötetének ez az első, magyar nyelvű ismertetése. Közlésünk itt-ott csak azért kihagyásos, szemelvényes, mert az általunk elhagyott részeket Bél Mátyás egyszerűen átmásolta Bonfini, vagy Thuróczi János krónikáiból, Oláh Miklós, vagy Istvánfi Miklós müveiből. A felsorolt történetírók műveit yedig bőségesen publikálták történeti forráskiadványaik: a most kihagyott részeket az érdeklődő, — szinte kivétel nélkül — megtalálhatja a felsorolt írók műveiben. Munkánk másik nóvuma: Helischer József esztergomi polgár-, városi közgyámnak, az esztergomi városi könyvtár megalapítójának ugyancsak latinnyelvű helyirata a régi Esztergom vármegyéről. E munka, amelyet megírása után a szerző az akkori Esztergom vármegye hatóságával hitelesített, latin nyelvű s csakúgy nem jplent meg, mint Bél Mátyás bennünket érdeklő kötete. Helischer kéziratát, amelyet az esztergomvármegyei. 1907-ben megjelent monográfia útmutatása nyomán az esztergomi városi könyvtárban hiába kerestünk, az esztergomi főszékesegyházi Bibliothéka kézirattárában sikerült felfedezni. Amint Bél Mátyás műve sokban támaszkodik a régebbi történetírók munkáira, úgy Helischer munkája is sokat átvesz a nála száz évvel régebbi Bél Mátyás-műből. Ezeket — s ez a szemelvényes gyűjtés kiadásának az előnye, — elmellőztük. 4