Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

K munkálat céljául. — összhangban a Magyar Tudományos Akadémia követelményével - azi tűztük ki, hogy megyénk legalább egy járásának, a jelenlegi dorogi járásnak. s Esztergom városnak újkori társadalom- és gazdaságtörténetét hiteles források ismertetésével hozzuk az érdeklődőhöz közelebb. Egyes községeink középkori történeti adatait általában mellőztük, beértük egv-egy archeológiai emlék (például a törökkorban elpusztult falu- és templomhelyekre való ú jkori ráépítkezésnek) felemlítésével, kivéve ott, ahol bántó hiány lenne elhallgatnunk egy-egy falunak, vagy városnak az újkornál régebbi országos jelentőségét. (Esztergom, Dömös.) A középkori előzményeket a kutató megtalálja Knauz Nándor: Monnmenta ecclesiae Strigoniensis c. háromkötetes középkori oklevélgyűjteményében, Oánki Dezső: Magyarország történeti földrajzában, utalásaikat olykor a századeleji megyei monográfiában. Munkánkhoz függelékként bibliográfiai jegyzéket csatolunk, amely arra hivatott, hogy a tovább-kutatót megyénk szaki ro d a hu áh a 11 eligazítsa A törökkor után működő Bél Mátyás és a XIX. század elején élt Helischer József adatainak egv évszázados történeti hézagát az 1701, 1732 és 1755. évi canonica visitatiok. egyházvizsgálati jegyzőkönyvek népesedés-, gazdaságés művelődéstörténeti érdekű, — hatvan-hetven éve publikált, de feledésbe merült adataival pótoltuk. Bél Mátyás és Helischer József — száz éves térközű — történet-földrajzi műve, annak itt kiragadott részlete a történeti Esztergom vármegye egészére vonatkozott. E régi megyének párkányi és esztergomi járása a századok folyamán összeforrott egymással. A Csehszlovákiához csatolt egykori párkányi járás ismertetését ezúttal elhagytuk, noha ismeretes dolog az, hocv a jelenlegi párkányi (Sturovo-i) Járás területén töretlenebb a magyar őslakosság. mint a török által súlyosabban pusztított jobbpartoa. Munkánk azonban. — újólag hangsúlyozzuk — további i