Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
nyadi prothonotariusa volt, Ivanics nyilván a Hunyadi-kancellária nótáriusainál remélt újabb darabokat találhatni. Ezek ugyanis nyilván részt vettek dominusuk leveleinek másolásában és expediálásában, miként ez — lévén, hogy Vitéz az országtanács nevében is levelezett — a központi kancellária nótáriusai esetében sem zárható ki teljesen. Persze létezik egy harmadik magyarázati lehetőség is: miszerint Vitéz stiláris mércének tekintett levelei magánúton kerültek más kancelláriáknak az új stílus iránt érdeklődő jegyzőihez és Pál főesperes egyéb barátaihoz. Hunyadi 1445-ben kieszközölte ugyan a pápánál Vitéz számára a megüresedett váradi püspökséget — ami részéről ugyan valóban áldozat volt. hiszen a megüresedett egyházi jövedelemforrásokkal lényegében szabadon rendelkezhetett volna —, az egyházmegye második egyházi méltóságát már évek óta betöltő Vitéz azonban ezt aligha érezhette különösebb jutalomnak. Főként, mivel alighanem ugyancsak Hunyadi „művének"' kell tartanunk Vitéz kirekesztettségét és visszaszorítottságát is. Ha ugyanis Hunyadinak szándékában áll, Agmándiék sérelme nélkül is kancellársághoz juttathatja őt, hiszen erre jó ürügyül szolgált a titkos kancellária működésének szünetelése. Igaz, a kiskorú V. László akadályoztatása miatt — aki nagybátyja, III. Frigyes római király tisztes fogságában élt — ennek hiánya csak a bíráskodás terén érződött, az 1446-ban kormányzóvá választott Hunyadi azonban joggal megkövetelhette volna, hogy gyakori távollétei miatt —• miként korábban a külföldön utazgató királyokat — titkos kancelláriai részleg kövesse. Ehelyett azonban a kormányzó a központi adminisztráción kívül álló külön kancelláriát szervezett, s Vitéznek abban sem biztosított helyet.' 3 4 S ha már így alakult, legkésőbb Agmándi halála (1449) után keresztülerőszakolhatta volna Vitéz főkancellári kinevezését, hiszen a jelek szerint erre a posztra az adott helyzetben más nem pályázott vagy nem pályázhatott. Ha Hunyadi inkább mégis üresen hagyta ezt a fontos tisztet, az — a központi adminisztráció iránti érzéketlenségén túlmenően — csak úgv magyarázható, hogy tudatosan tartotta távol a püspököt Budától s ezzel együtt attól, hogy ott mások befolyása alá kerülhessen vagy saját vonalat alakíthasson ki. Amíg Vitéz, dolgavégeztével, ismét és ism°t hazatért a Hunyadi régiójához tartozó Váradra, szoros ellenőrzése alatt tarthatta és mintegy kisajátíthatta őt. Talán újfent e kiszolgáltatottság elleni tiltakozásként merült fel 1451-ben Vitézben az a terv, hogy — úgymond műveltségét, görög és latin tudását csiszolandó — külföldre távozik. 5. Titkos kancellárként V. László oldalán (1453—1456) Miután az osztrák rendek erőszakkal kiszabadították V. Lászlót az időközben császárrá koronázott III. Frigyes „gyámkodása" alól s immár átvehette országai kormányzását. Hunyadi valamelyest módosított Vitézzel kapcsolatos elképzelésein. A váradi püspök 1452 októberében ott volt abban a fényes küldöttségben, amely Szécsi Dénes esztergomi érsek és Garai László nádor vezetésével a király üdvözlésére Bécsbe érkezeit, s amelyhez Hunyadi csak utóbb, jókora késéssel csatlakozott. Ö vívott szópárbajt III. Frigyes kancellárjával és titkárával, Enea Silvio Piccolo22
