Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
mini sienai püspökkel. Ügy érezzük, ez a szereplése alapvetően különbözik azoktól a diplomáciai természetű misszióktól, amelyekből eladdig részt vállalt. Míg ugyanis ezt megelőzően — mint például a III. Frigyessel kötött 1450-es békeszerződésnél és Hunyadi Brankoviccsal való ugyanez évi kibékiilésénél — a kormányzó személyes tanácsadójának tűnik, addig most az ország szóvivőjeként kerül elénk. Ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy megszabadult Hunyadi terhes gyámkodásától, sőt éppen ellenkezőleg: a kormányzó előre tekintő. ügyes húzásának is felfoghatjuk. A király kiszabadulásával időszerűvé vált Hunyadi leköszönése, a szétzilálódott budai központ és benne az adminisztráció újjászervezése. Ha az indokolhatatlanná vált kormányzói cím letételével nem is járt feltétlenül együtt a főhatalom elvesztése — mint ahogy utóbb Hunyadi új tisztségei: a főkapitányi és a királyi jövedelemkezelői továbbra is biztosították neki azt —, immár nem lehetett elodáznia a királyi környezet ellenőrzésének megszervezését sem. Erre a kényes feladatra Hunyadi környezetéből más, mint Vitéz János —. akinek képességeit senki sem vitatta és bécsi szereplése is általános elismerést keltett — nem jöhetett számításba. Természetesen tisztában voltak ezekkel az összefüggésekkel a másik oldalon is. Az újjászerveződő központi adminisztrációban, kitartó hűségéért, Szécsi Dénesnek járt a főkancellári cím. aki nem csinált titkot belőle, hogy nincs ínyére Vitéz tervbe vett titkos kancellári kinevezése, és helyette a hozzá hasonlóan rendíthetetlen Habsburg-párti Salánki Ágoston győri püspököt, Erzsébet királyné egykori hűséges alkancellárját favorizálta. (Salánki csak III. Frigyes erélyes fellépésének köszönhette, hogy székét 1447-ben elfoglalhatta.) Mivel azonban Hunyadi befolyását a megváltozott konstelláció ellenére sem lehetett számításon kívül hagyni, 1453 januárjában mégis Vitéz foglalta el a titkos kancellári posztot, s azt a Bánfalvi Barius Miklós egri prépostot (később pécsi püspököt) vette maga mellé alkancellárnak, akit 1451-ben „testvérének és barátjának nevezett", s akiről Ivanics megjegyezte, hogy „ismeretségük kezdete óta zavartalan. testvéri szeretetben éltek a kancellárián is, utána is, mind a mai napig [=1451. december 16-ig]". :,f > Hogy Hunyadi az új titkos kancellárt nem a király emberének, hanem saját meghosszabbításának tekintette, jól mutatja az a szerződés, amelyet V. László országainak tényleges vezetői 1453 októberében Prágában kötöttek névleg hűségnyilatkozatként, valójában azonban egymás támogatására. Ebben Hunyadi mellett Vitéz János képviselte Magyarországot. S még inkább kitetszik ez azon durva rendreutasításból, amellyel a főkapitány Vitézt alárendelt helyzetére figyelmeztette, amikor a tudomására jutott, hogy a király meg akarja erősíteni a Habsburg-párt régi felvidéki oszlopát, Jan Jiskrát az általa elfoglalt várak és jószágok birtokában. Levélben közölte Vitézzel: „Én tettelek főpappá, de ha kiadod Giskrának azt a levelet, amelyet megerősítéséről kért, káplánságba taszítalak vissza" („Ego te pontificem feci, si litteras Giskrae dederis, quas super investitura requirit, in capellanum te redigam.")Ez az eset azonban egyszersmind a Hunyadi és Vitéz közti együttműködés zavaraitól, sőt talán az egyetértés megbomlásáról is árulkodik. Az együttműködési zavarokra könnyű magyarázatot találni: kancel23
