Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Horváth István: Vitéz János palotájának régészeti feltárása

dik, melynek É-i oldalán két, — sokáig ismeretlen célt szolgáló pillér helyezkedik el. Az építmény K-i oldalán már korábban WC-aknák és lefolyócsatornák maradványaira figyelt fel a kutatás (itt volt az Árpád-kori „nagy palota" egyik WC-je is). A fenti pilléreket egymással, illetve az ÉNy-i pillért a kápolna sarkával eredetileg nyitott heveder-boltozatok kapcsolták össze. E boltozatok indításai ma is megvannak, s a pillérek közötti nyitott tereket csak a török korban falazták be. Ez a szerkezet — egykorú párhuzamok alapján — a nagy tömeg befogadására alkalmas lovagterem WC-rendszerét, árnyékszékeit magába foglaló „toronnyá" egészíthető ki, amelyet a fennálló párhuzamokhoz hasonlóan sátortető fedhetett, s amelyet Wolfgang Meyerpeck 1595. évi metszete is jelez a Szibilla-kápolna oromzatától balra. Hasonló WC-tornyok figyelhetők meg épségben pl. a német lovagrend Torun-i, (8. kép) illetve Malbork-i várának sarkain is, amelyekhez boltivekre épített fedett folyosók vezettek, de ilyen lehetett eredetileg a vaidahunyadi vár „Nebojsza" tornya is. (Az esztergomi pillérek nyitott közét — melyek a létesítmény jó szellőzését biztosították — a palota pusztulása után, a XVII. században védelmi célból falazhatták be, majd az igy lezárult falközt törmelékkel és földdel eltömték.) A palota D-i végéhez csatlakozó részen 1987-ben kezdtünk kutatást. Az itt lévő gótikus épület-maradványról kitűnt, hogy már a XIV. században a korábbi palota konyhájaként épült meg, s a XV. században átépítve beboltozták, illetve a konyha D-i végét szabad-kéményes kürtővel látták el. A kürtő téglaboltozatának négy-oldali indítását megtaláltuk. Ezzel a felismeréssel egyúttal magyarázatot kaptunk a Ny-i várfalon induló, s a gótikus (konyha-) épület D-i és K-i falára is átfutó kő-párkányzatxa is. Éz ugyanis a kéménykürtő párkányzata volt, s fölötte emelkedett a . (régészeti megfigyelések szerint) színes-mázas cseréppel díszített nagy kürtő, melyet Wolfgang Meyerpeck 1595. évi metszete szintén ábrázol. (9. kép) A kétszintes konyhaszárny kutatása jelenleg is folyik. Megállapítottuk, hogy e konyha tartozéka a fölső szintről a Ny-i vároldalba szolgáló, eredeti középkori nyílásokba behelyezett két nagy vízköpő is, melyeken (ill. a konyha ablakán át) távozott a konyhai hulladék az alatta levő hegyoldalba, ahol a konyha itt-létének régészeti bizonyítékát szintén a múlt években találtuk meg. Ezen a részen ugyanis egy Árpád-kori kőbánya helyét fedeztük föl, ahonnét a helyi sárga homokkövet fejtették a vári építkezésekhez a X—XI. században . A mintegy 4 m mélyen, és 6—7 m szélességben bevágott „sziklalépcsőt" a fölötte volt konyha hulladéka töltötte ki — a XV. század végére teljesen eltöltve a korábbi kőbányát. A sokszorosan rétegződött betöltés óriási mennyiségű csont-anyagot (étkezési csonthulladék), illetve , XIV—XV. századi edénytöredékek tömegét tartalmazza. Teljesen váratlanul, itt, e várfalakon kívüli területen találtuk meg a nagy palota Ny-i traktusának építését keltező egyik régészeti bizonyítékot: a palota-fal alapozásával ugyanis olyan konyhai hulladék-réteget is á

4vágtak, amelyből Zsigmond király (1387—1437) ezüst pénzei kerültek elő. (Ugyancsak Zsigmond dénár került elő a Ny-i palotafal belső oldalához, az építkezés után odatöltött törmelékből, Anjou-liliomos, illetve Zsigmond-címeres kályhacsempék töredékeivel együtt.)