Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Kosáry Domokos: Elnöki megnyitó
indult 1465-ben amikor Vitéz Esztergomba került. Ebben az évben nyerte el egy Rómába küldött követség, amelynek tagjai közt Janus Pannonius is ott volt, a pápa hozzájárulását ahhoz, hogy Magyarországon egy új egyetemet szervezzenek. Ennek a pozsonyi egyetemnek (Universitas Istropolitana, 1467), amely Bécs és Krakkó mellett Európa e régiójában korábbi előzmények után, harmadikként kezdte meg működését, Mátyás rendelkezése értelmében Vitéz János került az élére. Ennek és olyan tanárok működésének köszönhetően, mint Regiomontanus meg a krakkói csillagász Ilkusz Márton volt, az új egyetem a régi skolasztika helyett a korszerű, humanista műveltséget kezdte képviselni. Vitéz halála után, igaz, maga az intézmény hanyatlásnak indult, majd megszűnt, de a humanizmus Magyarországon minden válság ellenére tovább folytatódott. Vitéz művelődési szerepének külföldi visszhangját Vespasiano de Bisticci firenzei humanista elismerő szavai jelezték: E szerint Vitéz esztergomi palotája ,,a világon egyike volt a legszebbeknek. . . nagy részben átalakította és igen szép szobákat rendezett ott be. Egyebek közt egy kiváló könyvtárat is létesített", és ifjakat küldött tanulni Itáliába. A másik nagy kérdés, hogy Vitéz János milyen szerepet vitt a politika és a diplomácia terén, ahol a kancelláriai humanista műveltség a nemzetközi érintkezési formák egyik szükséges és fontos velejárója volt. Mint ismeretes. Vitéz már a budai kancellária protonotáriusaként 1439-től végezte a legfontosabb diplomáciai levelek fogalmazását, — se funkciója még fontosabbá vált, 1453-tól kancellári minőségben is. Hunyadi János mellett, akinek végig hű embere, támasza maradt. Tudjuk, hogy Hunyadi nem tudott latinul, az esküt is magyarul tette le. Vitéz reánk maradt — és közzétett — 78 ilyen levele az 1445—1471 közti időszakból származott. Hiszen nem kis szerepet vitt Mátyás megválasztása körül, sőt még a császári cím megszerzésére irányuló, első tervekben is. Igaz, az utolsó években Mátyással mindinkább szembefordult. Ellentétük okát végső fokon alighanem abban kell keresnünk, hogy a török veszedelem súlyos kihívására a magyar politika többféle válasszal próbálkozott. A török expanzió nyomása alatt a kelet-közép-európai országok közt dinasztikus úniók kezdtek kialakulni: többféle cseh—osztrák—lengyel—magyar változatban. Három rivális dinasztia: a Jagelló, a Hunyadi és a Habsburg ház próbálta egymás után megszervezni azt a nagyobb, összetett monarchiát, amely jobb védelmet nyújthatott mint Magyarország egymagában. Csakhogy ez a rivalitás, a bázisnak ez a kiszélesítése, amellyel Mátyás próbálkozott, megint sok bonyodalommal, kockázattal járhatott és sok erőt kötött le. Vitéz, aki Hunyadi János hagyományainak folytatójaként minden erőt inkább a török ellen kívánt volna összpontosítani, e ponton került szembe az uralkodóval, aki viszont 1471-ben fogságra vetette mint összeesküvőt, bár nem végeztette ki. Hozzátehetjük, hogy végső fokon, a továbbiak során, a magyar politika egyik alternatívája sem bizonyult megvalósíthatónak a kettő közül: Magyarország egyedül a túlerővel szemben nem tudott helytállni, viszont az összetett monarchia vezetését a Habsburg-ház szerezte meg. A harmadik: fő kérdés abból adódik, hogy Magyarország a középkorban is soknemzetiségű ország volt, de a belső arányok lényegesen különböztek a későbbiektől. A XV. század végén a magyar korona országaiban 7
