Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Szállási Árpád: Vitéz János és a természettudományok

SZÁLLÁSI ÁRPÁD VITÉZ JÁNOS ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK A nagy humanista Vitéz János, előbb váradi, majd esztergomi érsek tudománytörténeti jelentősége nemcsak hazai mértékkel mérhető. Részben a klasszikus latin nyelvet használó szellemi irányzat internacionális jellege miatt, másrészt mert a 15. század közepén Krakkó mellett Várad, illetve Esztergom volt az Itáliából kisugárzó humanizmus legkeletibb végvára, gyűjtő és tovább szóró irodalmi fókuszaj Az akkori lengyel fővárosnak. Krakkónak annyiban volt kedvezőbb a helyzete, hogy a Nagy Kázmér által 1364-ben alapitott egyetem

1 Vitéz János idejében az összes fakultással változatlanul funkcionált, tehát a lengyel humanizmus egy universitás-hoz kötődött, nem pedig személyhez, vagy személyekhez, ami lényeges előnyt jelentett. Továbbá: Bizáncnak az 1453-ban történt eleste egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy az iszlám hódítása nem fog csupán a Balkánra lokalizálódni, s e hódításnak északi szomszédaink nem annyira fenyegetettjei, mint a Kárpát-medencében koncentrálódó magyar királyság. A tudománytörténet az általános történet szerves része, ott és akkor virágzanak a tudományok, ahol és amikor a gazdasági helyzet megteremti a feltételeit. Miként a 15. század, a cinquecento idején az itáliai városállamokban. Igazat kell adnunk Vitéz János legelső nagy formátumú ismerőjének, Fraknói Vilmosnak,

2 hogy a jeles magyar főpap lelki szemei előtt az olaszországi mecénások példája lebegett, az pedig külön szerencse volt, hogy a domináló római katolikus egyház és a humanizmus egyazon félszigetéről indult ki, valamint ugyanazon nyelven tartotta fenn Európa-szerte a kapcsolatrendszerét. A humanizmus idején egyébként a természettudományok eléggé sajátságos helyzetbe kerültek. Kitűnő fizika-történészünk szerint

3 az a tény, hogy a szellemi mozgalomban a főszerepet a filológusok játszották, a természettudományokra pozitív és negatív hatásuk egyformán érvényesült. Pozitív volt az „antikimádat", amennyiben szinte valamennyi antik szerzőt igyekeztek hozzáférhetővé tenni, negatív pedig: amennyiben leszólták az enciklopédikus természettudományi írók (Arisztotelész, Plinius, Lucretius) stílusának úgymond „irodalmiatlan" voltát. Holott valószínűleg ugyanarról lehetett szó. mint annyiszor később, hogy a humaniórák képviselői nehezen értik meg a más írásmódot kívánó reáliák szövegét. Ám ettől függetlenül is'sajátos volt a természettudományok helyzete. Hiszen Kopernikusz és Vesalius korszakváltó művei csak száz év múlva fognak megjelenni, a tudományokat pedig a csillagászat és a matematika uralja. Kopernikusz kapcsán „korszakváltást" említettem, holott ez a cezúra nagyon virtuális és esetleges. Hiszen a napközpontú világkép jóval korábbi keletű, olyan elemi fontosságú csillagászati jelenségeket, mint a napfogyatkozás, holdfogyatkozás, sehogysem tudtak a Ptolemaiosz-i földközpontú (geocentrikus) szisztémával megmagyarázni, az pedig hogy a föld szférikus, tehát gömb alakú, a csillagászok előtt 45