Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
Vitézt tette meg esztergomi érsekké is, aki így egyházjogilag Várdai suffraganeusából annak felettesévé vált. (Jóllehet Mátyás — paradox érveléssel — éppen kancelláriai szolgálatait kiemelve kért bíbort Várdai számára, könnyen meglehet, hogy eredetileg neki szánta az esztergomi érsekséget is.) Sérthette Vitézt, hogy — a sziléziai származású Beckenslo^r János egri püspök, királyi titkár személyében — új kegyenc bukkant fel, s viharos gyorsasággal háttérbe szorította mind az érsek-kancellár, mind unokaöccse, az addig gyorsan emelkedő Csezmicei János pécsi püspök — ismertebb nevén Janus Pannonius — befolyását. 5' Mindeközben hősünk — mintegy kárpótlásul az elszenvedett sérelmekért — szorgalmasan gyűjtögette az egyházi beneficiumokat is. Már a Zágrábba áthelyezést is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy mellette megtarthassa a váradi püspökséget is, majd miután elnyerte az esztergomi érsekséget, az ország leggazdagabb egyházi javadalma mellé megszerezte a nyitrai püspökség, a béli, a garamszentbenedeki. a szekszárdi, a szentjobbi bencés apátság, valamint a bozóki és a sági prémontrei prépostság haszonélvezetét is. 5 5 Mivel Mátyás azon a véleményen volt. hogy a magyar főpapok gazdagabbak a kelleténél és elődeinél is nagyobb mértékben „megsarcolta" őket a cseh háború pénzügyi alapjainak megteremtése érdekében, Vitéz úgyszintén gátlástalan terjeszkedése is mérhetetlenül megnövelte azt az ütközési felületet, amelyen az agg főpap a régiek mellé újabb és újabb sérelmeket „szerezhetett". Minden iel szerint elsősorban az anyagi természetű nézeteltérések vezettek az 147l-es összeesküvéshez és Kázmér lengyel herceg behívásához, végső soron: Vitéz bukásához és halálához is. Az évtizedes mellőztetések és megaláztatások keserű pohara alighanem az 1470. novemberi budai országgyűlésen telt be, amikor az érsek — a rendek nevében — nyíltan szembeszállt az uralkodó akaratával, mire emez felháborodásában állítólag kezet emelt rá. 8. A bukás (1471—1472) A Vitéz és Janus Pannonius vezette összeesküvők ország-világ előtt persze nem magánsérelmeikkel, hanem azzal hozakodtak elő, hogy Mátyás idegen országokban pocsékolja el azt a pénzt és vért. amelyre a török ellen itthon is szükség lenne. Annak idején. 1468-ban Vitéz — miután Podebrad György cseh királyt nem sikerült visszavezetnie a római egyházba — a legbuzgóbban helyeselte a husziták ellen megindított „keresztesháborút", s alaposan kivette részét annak diplomáciai előkészítéséből. Mindazon vádak tehát, amelyet e vonatkozásban Kázmér 1471 októberi hadüzenete Mátyás szemére hány, visszahullanak az azt megfogalmazó Vitéz fejére. A török fronton pedig nem mutatkoztak olyan fejlemények, amelyek az uralkodó személyes beavatkozását igényelték volna, s a határvédelmi szervezet elhanyagolásával is jogtalanul vádolták Mátyást, hiszen azt éppen ezekben az években szervezte át, tette hatékonyabbá és erősítette meg. 5 6 1449-ben Vitéz nyilván teljes lélekkel átérezte Hunyadi János igazát, amikor ekként öntötte formába a nagy hadvezér törökellenes elképzeléseit: „ez ideig is elsősorban határaink oltalmazása végett hadakoztunk, vagyis 31
