Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
Elsőre arra gondolhatnánk, hogy a központi írásszervnek az V. László-pártiak kezére adása valami tudatos hatalomfelosztás eredménye volt köztük és Hunyadi közt, ennek az értelmezésnek azonban több megfontolás is ellentmond. Legkevésbé talán az. hogy a kormányzóvá választott Hunyadi a kötelezőnél nagyobb mértékben exponálta magát mind Agmándi, mind Botos előmozdítása érdekében az előbbinek a kalocsai érsekséget, az utóbbinak a dömösi prépostságot szerezte, miközben — ritka kivételként — határozottan szembe szegült a pápai kúria övét keresztező elképzeléseivel. Mindez ugyanis még magyarázható lenne azzal a szokványos taktikával, amely a mindenkori hatalmasoknak a lehetséges ellenlábasok lekenyerezését diktálja. 2 8 Az a tény azonban, hogy a kormányzó nem igyekezett saját embereit beépíteni a kancelláriába, sőt még azokat is — így például a Vitéz-levelezés összegyűjtését szorgalmazó Pál váradi főesperest. aki 1446-ban kancelláriai jegyzőként, 1449-ben Hunyadi prothonotáriusaként szerepel —, „kivonta" onnan, akik az ott történteket ellenőrizhették. kifejezetten megelégedettségére utal. És méginkább erre, hogy saját kancelláriáját nem igyekezett igazán ütőképes szervezetté formálni, jóllehet egy Vitéz vezette Hunyadi-kancellária minden bizonynyal hatékony ellensúlya lehetett volna az erőst elszínvonaltalanodott királyi kancelláriának. Mert — szinte már mondani sem kell — Vitéz ismét kimaradt a hivatalos „nomenklatúrából". Bónis György feltételezi ugyan, hogy Vitéz az alkancellári posztot töltötte be, 2 9 ezt az elképzelést azonban semminő adal nem támogatja. így aztán továbbra is be kell érnünk Mályusz Elemér 1957-ben közreadott fejtésével: „Amidőn a királyi tanács — írja — országos tanáccsá lett (1445). ez a változás nem a kancelláriában érte. Talán ez is oka. hogy nem ő lett a tanács kormányzati munkáját irányító kancellár és az ország pecsétjének őre. A kormányzásból azonban Vitéz a titkos kancellária szünetelése alatt sem vonta ki magát. Cím és hivatali állás s vele járó külön jövedelem nélkül, csak mint váradi prépost, majd püspök szolgálta tehetségével és tollával hazáját. Ragyogó levelei, amelyeket majd Hunyadi, majd az országos tanács nevében fogalmazott meg, pótolták a titkos kancelláriát és ma is elfedik a világ szeme elől a törést, amely azzal következett be, hogy nem őt találták méltónak Várna után az ország főkancellárságára." 3 0 Az persze, hogy Vitéz a Várna utáni pozícióelosztáskor — ha egyáltalán igaz — éppen Váradon tartózkodott, aligha lehet magyarázat figyelmen kívül hagyására. Márcsak azért sem, mert — mint láthattuk — egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy 1444/1445 fordulóján de facto kancellárként működött. Másként nemigen magyarázható, hogy 1451 elején pápai felmentésért folyamodott, „mivel kancellársága idején büntető ügyek elintézésébe keveredett" („quia tempore cancellariatus suae se causis criminalibus immiscuit"). 3 1 Az ún. különleges jelenléti bíróság elé utalt ügyekben ugyan a titkos kancellária személyzete ítélkezett, ha azonban Vitéz valóban csak afféle szívességi alapon „pótolta" a megszűnt titkos kancelláriát, nehéz elképzelni, hogy közben ellátta az ahhoz csatolt jogszolgáltatási feladatkört is. Azon levelek kelethelyének vizsgálata, amelyeket Vitéz 1446 és 1451 között az országtanács és Hunyadi nevében fogalmazott, arról győz meg, 20
