Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
hogy — miként Mályusz rámutatott — Vitéz valóban hivatal nélkül maradt. Belőlük ugyanis az olvasható ki, hogy csupán az országos események (országgyűlések, tanácsülések) idején bukkant fel Budán és Pesten, illetve alkalomszerűen Hunyadi tartózkodási helyén .Csanádon. Debrecenben, Temesvárott stb.), hogy aztán ismét és ismét visszatérjen Nagyváradra. (A jelek szerint előfordult, hogy Hunyadi is ott kereste fel. Az egyik ilyen alkalommal történhetett, hogy Juraj Podebrad cseh kormányzó tanácsosa, Georg Haimburg együtt vendégeskedett a gyermek Mátyással.) Semmi jele viszont annak, hogy valamilyen, rendszeresen működő apparátus élén állott volna, s még nehezebb elképzelni, hogy belefolyt a kancelláriához kötődő jelenléti bíróságok ítélkezésébe. Alkalmi budai tartózkodásai idején persze bevonhatták egy-egy ad hoc bíróság munkájába, ilyenek azonban nem szoktak büntető ügyeket intézni s a legkevésbé sem vonatkoztatható rájuk a „tempore cancellariatus'' kitétel. A sokat idézett levélgyűjtemény utószavában Ivanics ismét visszatér a Vitéz-fogalmazványok elkallódásából eredő nehézségeire: „De miután összekeresgéltem a leveleket, és sem a zsákocskákban, sem a sarokban nem maradt már több, elhatároztam, hogy lezárom a kötetet — ezzel az utolsó, saját írásommal. [. ..] Itt vannak, amint kívántad, ebbe a kötetbe vannak összegyűjtve a kért levelek, de csak azok [mint mondottam], amelyeket itthon megtaláltam és nézetem szerint elég épek és csonkítatlanok. Nem minden fájdalom nélkül vallom meg. hogy sok olyan levelet mellőztem, amelyeknek másolatát gondatlanságból vagy széttéptük, vagy eldobtuk, és csak hajdan való elkészítésük emléke él bennem." Majd ekként kapacitálja az utószó címzettjét, Pál főesperest a hiányosnak ítélt mű kiegészítésére: „Ha ezek egyikét-másikát akár ismerős jegyzőknél, akár barátaidnál esetleg föllelnéd, akkor rajta, gondoskodj róla, hogy minél hamarább összegyűjtsék és gyűjteménybe szedjék őket. nehogy feledésbe menjenek az események! Egyúttal én is jóakaratod gazdag viszonzásában részesülök, ha másolatukkal engem is megajándékozol, hiszen ne feledd: az elveszett tizedik drachma, ha meglelik, még kedvesebb jószággá lesz!" :i: ! Az utóbbi sorokból fenti feltételezésünk igazolása éppúgy kiolvasható, mint annak ellenkezője. Ha bennük arra figyelünk fel, hogy Ivanicsnak — aki Vitéz udvari papjaként és egyben írnokaként nyilvánvalóan mindig ura kíséretében tartózkodott — nem volt módja a másokhoz került fogalmazványok felkutatására és összegyűjtésére, abból arra következtethetünk, hogy csak ritkán mozdult ki Váradról. Ha viszont arra, hogy feltételezte: másoknál is vannak Vitéz-conceptusok, úgy abból arra, hogy azok elkészítésében mégis csak közreműködött valamely olyan írásszerv, amelyben több nótárius sürgölődött. Nagy tehát a kísértés, hogy magára a királyi kancelláriára és annak közreműködéséből Vitéz kancelláriai érdekeltségére gondoljunk. Csakhogy Botos tisztségeinek vizsgálata egyértelműen kizárja ezt a lehetőséget. Miután Agmándi kancellár 1449-ben elhunyt, Botos — miként Gatalóci távozása után, 1439 1440 fordulóján Vitéz — a „prothonotarius regni Hungáriáé" (1450), majd a „vicecancellarius regni Hungáriáé" (1451), címet viselte, ami elárulja, hogy közvetlen felettese nem volt. Márpedig ennél alább Vitéz aligha épült volna be a kancellária szervezetébe. Mivel Pál főesperes — mint már említettük — ekkortájt már Hu21
