Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
a kulisszák mögé. Tudnivaló, hogy a Zsigmond-kor rendezett viszonyai között, a törvényesség felett hivatalból őrködő kancelláriában felnőtt Vitéz államférfiúi elképzeléseinek netovábbja a rend és a törvényesség mindenhatósága volt. A programadó beköszöntőnek szánt 1445. április 24-i Vitéz-levél a várnai csatavesztés után támadt zűrzavar következményei közül elsősorban a jogrend s általában az emberi és a közösségi értékek felbomlását emlegeti fel s a szöveg valósággal hemzseg „az erkölcs", „a jog", „a törvény" stb. szavaktól. íme néhány példa: „először is országszerte gyászos hallgatás borult a törvényekre és a végzet minden erkölcsi gátat átszakít, majd düh tombol, lerázván a törvény zaboláját, vak véletlen kóborol mindenfelé és mindent fölforgat. A fegyverek hatalma szinte teljesen összezavarta a jogrendet, és a természet pusztító vihara kiforgatott törvényt, szerződést egyaránt. Szabad volt akkor gyűlölködni és kincseket ígért a rablás meg az ellenséges dúlás. De borzalom: inkább rokoni, semmint ellenséges dúlásról kell beszélnem, hiszen baráti kéz fordult tulajdon vére ellen és atyafi vív csatát atyjafiával. Az irgalom senkit sem ment. a rettegéstől senki sem mentes. Széjjelnéztünk: ahány tagunk, mind sebből vérzett; a jogot az erőszak mérlegén osztogatták, és föl izzott a vérre menő versengés. Elborult tekintettel rohannak közös vesztükbe. Kevés a gaztett bosszuló ja, de özönnel van. ki elkövesse. Megrendült a hűség, a nyugalom megromlott, véredben nem bízhatol — vagy ahogy a régi mondás tartja: egyéb se biztos, csak hogy gyilkos a testvéred. Hátra csak az van, hogy e fölfordult világban kiforgassák már a szavak jelentését is. és eljöjjön az idő. amikor az erény lesz neve a bűnnek, csak kísérje siker s szerencse. Azonfelül . . . bizony pirulás nélkül, de fájdalommal teszem hozzá, hogy a jót már alig-alig cselekszik, a bűn meg elhatalmasodott. Ösztöneiket csak kevesen zabolázzák, és a gazságnak az a gyümölcse, hogy semmit gazságszámba nem veszünk." Alább pedig: ..Miután tehát a háború hallgatásra kényszerítette az erkölcs és a törvény világát, akaratlanul is tétlenségre kárhoztattam." 2 5 Távol álljon tőlünk, hogy ezen. elkeseredés diktálta, kemény szavakat a várnai csatavesztés után éppen Hunyadira vonatkoztassuk. Nem csodálkoznánk azonban, ha Vitéz erkölcsi érzéke és törvénytisztelete — amely alighanem eddig is gátolta az előrejutásban — 1444 nyarán fennakadt volna Hunyadi eljárásán és úgy érezte volna: menekülnie kell az országból, amelyben a legjobbak is ilyen esendőek, és ahol amúgy sem értékelik az olyanféléket, mint amilyen ő. (Hogy egy ilyesfajta reakció nem elképzelhetetlen, jól mutatja Hunyadi hűséges vitézének. Andreas Pannoniusnak példája, aki éppen Hunyadi esküszegésétől megcsömörödve fordított hátat a világnak és vonult kolostorba. 2( i Mindez jócskán felerősíthette benne a humanistákban mindig élénken élő nosztalgiát az új világszemlélet Mekkája, az örökké kéklő egű Itália iránt. Ha hipotézisünk megáll, úgy Vitéz menekülési kísérlete nem 1444 elejére, hanem ez év júliusa és szeptembere közé tehető. Közvetve erre az időpontra utal Ivanics azon megjegyzése is, miszerint hősünket Tallóci Matkó fordította vissza (a latin eredetiben: „inhibitus fűit ab isto transitu"). Tallóci semmilyen tekintetben sem volt Vitéz fölöttese, s így fellépését csak egyetlen ok magyarázhatja: a magyar főrenddé avanzsált raguzai polgárivadékot aki oly sokat áldozott a magyar határvédelem 20
