Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
újabb datum ante quem-ül szolgálhat (és egyben hozzásegíthet a Lassockihoz intézett levél datálásához is). , A szakirodalom — Fraknói nyomán — a pontosabb időpontot is tudni véli. Abból kiindulva, hogy Vitéz — Ivanics idézett jegyzete szerint — utoljára Hunyadinak a hosszú hadjárat során aratott győzelmeiről fogalmazott jelentéseket, elindulását 1444 tavaszára teszi. 2 2 Ez a feltevés azonban felettébb ingatag alapokon nyugszik, s nem valószínűsíthetik a köztörténeti körülmények sem. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy Vitéz — a törökellenes küzdelem lelkes szószólója — olyannyira kivonhatta volna magát az egész országon eluralkodott győzelmi mámor hatása aló!, hogy valamely ismeretlen eredetű magánsérelem miatt távozásra gondoljon. Annál is kevésbé, mert mindazok, akik Vitéznek ilyen mély sebeket okozhattak, már hónapok óta a balkáni hadszintéren tartózkodtak, s így nemigen voltak abban a helyzetben, hogy a lelkébe taposhassanak. Az elkeseredést kiváltani képesek közül elsősorban persze Vitéz dominusa, vagyis: maga Hunyadi jöhet számításba. S e ponton óhatatlanul az emlékezetünkbe tolul mindaz, amit a korábban szegedinek mondott, de a tüzetesebb vizsgálat során drinápolyinak és váradinak bizonyult 1444-es magyar—török békekötésről, pontosabban: annak megszegéséről nemrégiben kiderült. Eddig is tudni lehetett — igaz, inkább csak kellett volna —, hogy a békeszerződés Hunyadi és az országától megfosztva, Magyarországon élő szerb despota, Brankovics György közös műve volt, hiszen az világosan kiderül a helyszínen tartózkodó Ciriaco d'Ancona leveleiből és az általa megszerzett hivatalos iratokból. 2' 1 Az eseménnyel foglalkozó, bőséges szakirodalom azonban nem figyelt fel arra, hogy a békekötést követően Brankovics hatalmas birtokokat engedett át Hunyadinak: részben zálogként, részben pedig úgymond azon költségekért, amelyeket az utóbbi Szerbia felszabadítására fordított. Mivel II. Murád szultán a békeszerződés értelmében valóban visszaadta Brankovicsnak Észak-Szerbiát, a két adatsor összekapcsolása megvilágítja az egész akció valódi hátterét. Vagyis: Hunyadinak esze ágában sem volt elállni az 1444 őszére tervezett hadjárattól, de égető szüksége volt a Brankovics által, a békeszerződés engedélyezése fejében felajánlott birtokokra is. (Mindeddig ugyanis nem voltak olyan nagyságú fekvőségei, amelyek megalapozhatták volna a maga és családja jövőjét, s amelyek nélkül viszont könnyen kicsöppenhetett az ország főméltóságai sorából.) A békeszerződés legott értelmét vesztette, ahogy Brankovics Szerbiát, Hunyadi pedig a magyarországi Brankovics-birtokok java részét átvette, s megindulhatott az újabb törökellenes támadás, amelynek az előkészületei — ha nyilván nem is zavartalanul — a béketárgyalások idején is folytak. 2 4 A kortársakat módfelett foglalkoztatták az esküszegés etikai, sőt túlvilági következményei, s sokan egyenest az égiek büntetésének érezték az azt követő várnai csatavesztést. A megtévesztett közvélemény általában a békeszegés kifundálójaként úgyszintén gyanúba vett I. Ulászló király és Giuliano Ceasrini pápai legátus halálát tulajdonította az isteni megtorlás művének, s kortársak tévútjait buzgón követte a későbbi történetírás is. Éppen sajátos jogállása folytán, Vitéz azonban könnyen beláthatott 17 .1 .'JUT''! AR 13 JO A «Mii
