Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
saját leveleit. Persze olyan baráti szívesség volt ez. amely a távlatokban nagyon is jól jövedelmezhetett. Ha valakitől, hát éppen a viharos gyorsasággal előretörő új bárótól remélhette Vitéz, hogy hozzájuttatja ahhoz, amit Ulászlótól hiába várt. 3. Sikertelen menekülési kísérlet (1444) Ha valóban ezt várta — ami felettébb valószínű — az ifjú uralkodó után immáron új dominusában is csalódnia kellett: a jelek szerint Hunyadi egyáltalán nem szorgalmazta Vitéz visszajuttatását a királyi kancellária valamely, képességeihez méltó posztjára. Ez húzódhat meg — pontosabban: ez is meghúzódhat — Hunyadi és Vitéz feltételezhető első összekülönbözésének hátterében. A gyűjtemény egyik datálatlan levelében Vitéz azt írja barátjának, Lassocki Miklós krakkói dékánnak, hogy „áldatlan viszonyaink következtében nem valósíthattam meg a szívből óhajtott utazást, hanem visszatértem véget nem érő gyötrelmeim házába, és az igazat megvallva, nem tudom hányadán állok". Ivanics az alábbi megjegyzést fűzte e ponthoz: „Tanulmányútra indult Itália felé. De részben a leselkedő útonállók miatt, részben azért, mert egy bizonyos Matkó bán eltiltotta az áthaladástól, Zágrábtól visszafordult". 1 7 Az említett Matkó bánban, aki egy prépostot egyszerűen hazaparancsolhatott, nem nehéz felismerni Tallóci Matkó horvát—dalmát—szlavón bánt, aki utoljára 1445 január utolsó napján szerepel forrásainkban. 1 8 Ismerve a magyar forrásanyag hiányosságait, ez persze egyáltalán nem zárja ki, hogy még később is az élők sorában volt. Semmiképpen sem tovább azonban az év közepénél, amikor a Ciliéi grófok éppen az ő halálát használták ki a zágrábi püspökség várainak elfoglalására. Erre az összefüggésre maga Ivanics utal két jegyzetében. Az egyiket Hunyadi III. Frigyeshez intézett 1446-os leveléhez fűzte: „Ezek a Ciliéi grófok ugyanis . . . mindjárt Mathkó bán halála után fegyvert ragadtak, elsőnek a zágrábi egyház várait vették ostrom alá, és foglalták el, majd megostromolták Szentgyörgy várát, azután a várnai perjelségnek Szlavóniában levő várait és más birtokait. Pökrec vár ostromakor ölték meg néhai János úr őnagyságát, kit Soványnak [Jovánnak, Zovánnak] neveztek, Mathkó bán fivérét, aki akkor a perjel volt." 11 1 A másik egy olyan, a pápához intézett 1450-es Vitéz-levélhez csatlakozik, amely az előbbinek a zágrábi püspökség ügyében feltett kérdéseire válaszol: „[Zólyomi Benedek püspök] kötelezettséget vállalt ugyanis húszezer forint megfizetésére, fedezendő a Ciliéi grófok kiadásait amelyekbe állításuk szerint akkor verték magukat, amikor Mathkó bán halála után ostrom alá vették a püspökségnek várait". 2 0 Vitéz meghiúsult tanulmányútjának Tallóci Matkó halálából kikövetkeztethető datum ante quem-je eszerint 1445 júniusa, de még inkább 1444 vége — 1445 eleje lenne. Azért inkább az utóbbi, mert Vitéz datálatlan levele némiképp összecseng egy másik Vitéz-levél azon passzusával, miszerint „türelmetlen unszolásod [mármint a levélgyűjtemény összeállítására] .... jó órában érkezett : éppen, amikor ki akartam magamat lopni a közéletből". 2 1 Ez a levél 1445. április 24-én Nagyváradon kelt, s ha — mint véljük — utalása valóban az utazás meghiúsulására vonatkozik, 16
