Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Kosáry Domokos: Elnöki zárszó

dális politikai mechanizmus belső ellentmondásai természetesen bőven kifejezésre jutottak Magyarországon is, csak ezek valahogy az élet vele­járóinak minősültek. Ebből érthető, hogy Vitéz János utóbb is Zsigmond korának egykori rendjét szerette volna helyreállítani, tehát egy olyan kornak a viszonyait, amelyekben mi. utólag, éppen a nagyurak szövetke­zéseit, ligáit, belső ellentéteit tartjuk feltűnőnek. Arról a másik, nagy el­lentmondásról pedig, amely Magyarország nemzetközi helyzetéből, a tö­rök veszély kihívására adandó válasz alternatíváiból következett, már előzőleg beszéltünk. E vonatkozásban Zsigmond óta, akinek a déli védel­mi vonal kiépítése volt köszönhető, és aki 1402-ben megérte Tamerlán győzelmét a török szultán felett, a helyzet alapvetően megváltozott. A tö­rök expanzió újra felerősödött. 1456 ezt még Belgrádnál meg tudta állí­tani, de a déli, balkáni előtér ekkorra már elveszett. Hunyadi déli támadó stratégiája többé már nem volt folytatható. Maradtak az egyedül véde­kezés, vagy a szintén sok erőt emésztő összetett monarchia alternatívái, és egyre erősebbé vált az az ezekből eredő ellentmondás, amely nem egy­szer ellentmondó válaszokat produkált még egyazon személyiség politikai útkeresésében is. A művelődés nagy témakörében előadóink több oldalról világították meg Vitéz János tevékenységét, egybehangzóan kiemelve annak magas szintű, humanista jellegét. Sok érdekes részletet tudtunk meg Vitéz Já­nos könyvtáráról, amelynek mintegy ötszáz kötete közül — ez jelentős szám volt akkoriban — 36 kódex ma is azonosítható. Ugyancsak fontos adalékok tették pontosabbá értesüléseinket Vitéz váradi udvarának, esz­tergomi palotájának művészeti vonatkozásairól. így az árkádoknak az erényeket ábrázoló fali képeiről, valamint Vitéz kapcsolatairól az egykorú természettudományokkal, főleg a csillagászattal. Szó esett, részben vita formájában is. Vitéz esztergomi udvaráról és körének tagjairól, valamint, végül, az esztergomi palota régészeti feltárásának és rekonstrukciójának eredményeiről, azzal a szakszerű, alapos hozzáértéssel, amellyel specialis­táink oly gondosan tudják rendbehozni és bemutatni azt, ami egykori műemlékeinkből sok pusztulás után máig megmaradt. A romokkal való szakszerű törődésben Magyarország nemzetközileg is tiszteletet vívott ki magának. Ennél csak azt tartanánk jobbnak, ha egykor a politika is ily sikerrel érhette volna el, hogy a műemlékekből ne csak romok maradja­nak fenn napjainkra. Befejezésül arra az — egyébként jogos — megállapításra szeretnék röviden referálni, hogy a tudományok ott virágoznak, ahol erre megvan­nak a gazdasági lehetőségek. A történelemben ugyanis van példa arra is. hogy a tudományok területén az összpontosult figyelem éppen gazdasá­gilag nehezebb időben produkál olyan eredményeket, amelyek azután utóbb a felemelkedést elősegítik. Ez azok számára, akik saját koruk mai problémáival próbálnak szembenézni, történeti tanulságul is szolgálhat arra, hogy a tudományok, a kultúra ápolása, a történeti kultúráéval együtt, nem a mellékes, hanem ma is a lényeges teendők és az új fele­melkedés feltételei közé tartozik. Abban a meggyőződésben, hogy e feladat végzéséhez mai megbeszé­lésünk is hozzájárult valamennyire, megköszönöm a résztvevők értékes közreműködését és a tudományos konferenciát berekesztem. 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom