Bárdos István: Esztergom története 1920-1956

fő szentgyörgymezői polgárt rendelt ki a város az elesettek eltemetésére. A temetés fő helye a még élő szemtanúk szerint a Kis- és Nagy-szamárhegy völgyének nyugati vége volt. Sokakat nem itt, hanem a hegy peremén körbefutó lövészárkokban, géppuskafészkekben hantoltak el. A temetést végzők a kalonakönyveket és az azonosító fémlapokat a Városházára vitték. Ezek tanúsága szerint az elesett katonák zöme a Nyugat-Dunántúlról, illetve a Csallóközből származott. Ezt a feltételezést megerősítette az a négy magyar katonakönyv, mely a Városházán 1972-ben végzett iratselejtezés során az egyik polc legaljáról került elő. Ez idáig csak az utódok emlékezete őrizte e tragédia színhelyét. Az elesett hősök emlékét 1992. március 21. óta az Esztergomi Kulturális Egyesület által ott elhelyezett emlékeztető kereszt idézi. A Szovjet Tájékoztatási Iroda 1945. március 25-i közleménye szerint a 2. Ukrán Front csapatai átvágták az Esztergom-Komárom vasútvonalat. Ilyen módon az Esztergom körzetében tartózkodó német csapatokat a Dunához szorították, majd elfoglalták a németek jelentős védelmi állását, Esztergom városát. Amikor Esztergom a végleges felszabadulás első napjait élte és megkezdődött a háborús romok eltakarítása. a szemközti Párkány térségéből még németek néztek farkasszemet a várossal, mert az 1945. februári ellentámadás során sikerült a Garam bal partjára visszaszorítani a szovjet erőket. 1945. március 25-én azonban itt is megkezdődött a 2. Ukrán Front támadása. A háború immár véglegesen elvonult a sokat szenvedett Esztergom ősi falai alól. A három hónapig tartó front időszakban több pusztító légitámadás érte sok ezer lövedék rombolta, pusztította a várost. 1945. március 26-án Vorosilov marsall elnökletével Debrecenben megtartja első ülését a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Három nappal később március 29-én Esztergomban elhunyt Serédi Jusztinián Magyarország hercegprímása. Esztergom háborús napjai a Belvárosi Katolikus Olvasókör épületében (Egy szemtanú visszaemlékezése) Tátrai László ny. honvéd őrnagy a Belvárosi Katholikus Olvasókör gondnokának fia a következőképpen emlékszik vissza a háború alatt történtekre: 1944 nyarán egy munkaszolgálatos századot, és 15