Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 29 J; A tárkányi iskola 1937-38-as tanévi záróvizsgáját követően megjelent irást olvasva talán érthetőbb

(miért szorgalmazták annyira ennek a népművelési formának a fejlesztését: "Aki jelen volt a vizsgán ... az meggyőződhetett arról, hogy a cigánykérdést nem kézlegyintéssel, nem fogházbüntetéssel, hanem az iskola művelő erejével kell megoldani..." /39/ Az 1938-as eszte^ndő tavaszára a készülődő háború már a népmüvelés hivatalos irányitói számára is érzékelhető módon fogta ki a szelet a vitorlákból. Az emberek művelődési aktivitása, a népművelési programok látogatottsága ekkorra már igen jelentősen eltérhetett a statisztikák ezres, tizezres számaitól. A szakadék annyira nyilvánvaló voltqiyhogy az okokat kutató irások révén a sajtó is hirt adott róla. Az egyik cikk irója például 1938. januárjában a népművelési munka értelmét keresve azon meditált, hogy az értékeléséről megjelenő számadatok nem tükrözik a lényeget, mert nem tudható meg belőlük, hogy milyen célok elérése érdekében mennyit haladtak előre az emberek. A gondolatmenet a végén megfogalmazott végkövetkeztetés lényegében megkérdőjelezte az egész korabeli iskolánkivüli népmüvelés helyességét: "Ebben a gondolatkörben azután feltétlenül arra a megállapításra jutunk, hogy a sok jóakaratú toldozás-foldozás helyett elsősorban a magyar népműveltség generális megalapozására van szükség. Arra van szükség, hogy a népművelési előadásokat, tanfolyamokat hallgató nép az előadások megértéséhez és élvezéséhez, továbbá a műveltség fejlesztéséhez szükséges elemi ismeretekkel és lelki műveltséggel rendelkezzék." /40/