Bády István: A Bazilika árnyékában

A két háború között

I társadalmi elkülönítés ,,működött" volna az egyes foglalkozási körök között. Esztergomban élénk víziélet folyt, volt külön tiszti, kato­nai, valamint civil csónakház. A katonatiszteknek volt még egy külön tiszti üdülőjük is, amely megelőzte a mai beutalásos, üdü­lésre szolgáló intézményeket. A magam közigazgatási pályájával kapcsolatban többen meg­kérdeztek: befogadott-e az úri középosztály engem, mint egy­szerű paraszti származásút? Azt mondhatom: társadalmi meg­különböztetést nem tapasztaltam. A városi foglamazói karnak éppen olyan tisztviselője voltam, mint akinek az apja korábban is tisztviselő volt. A Széchenyi kaszinónak is éppen olyan tagja voltam, mint bárki, aki odajött, azzal a különbséggel, hogy se nem kártyáztam, se nem biliárdoztam. Talán nem is annyira a rang, mint inkább az iskolai végzettség számított. A köztiszt­viselő népszerűségét egyébként az határozta meg, miként vi­szonyult a munkájához és az őt felkereső ügyfelekhez. Dr. Ma­gyary Zoltán egyetemi tanár, a közigazgatási jog elismert pro­fesszora, előadásain is sokat beszélt a közigazgatási tisztviselő általános feladatairól és magatartásáról. Ezeket soha nem fe­lejtettem el: „A tisztviselő megnevezés nemcsak elismerés, ha­nem megterhelés is. Tehát a tisztséget viselni és vinni kell. Ami­kor a tisztviselő az íróasztalnál ül, akkor képzelje magát mindig a vele szemben lévő ügyfél helyében. Akkor másképp fogja látni a dolgokat, nem lesz olyan merev és szigorú, türelmetlen és el­utasító ..." A társadalmi élethez hozzátartozott a bizonyos családokkal való kapcsolattartás; ezt részben a hivatali státusz, részben pedig a rokoni vagy a jóbaráti szálak erősítése kívánta meg. A társa­dalmi „szabályok" szerint, ha valaki elfoglalt egy hivatalt, ak­kor a közvetlen munkatársainál le kellett vizitelnie a családjá­val. Néha kialakult egy-egy asztaltársaság is, amelynek tagjai kizárólag férfiak voltak. A hagyományos összejövetelek és mulatságok eredete vissza­nyúl a múlt századba. Ilyen volt az öregek bálja, a húshagyó keddi bál, az iparosok bálja, a kövér csütörtöki bál. A katoli­kus körökben, különösen a két paraszti negyedben, ősztől ta­vaszig a „szabad művelés" tartott előadásokat, szórakoztató be­1Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom