Bády István: A Bazilika árnyékában

Cserkészet

1 Azt azonban ettől függetlenül meg kell állapítanom: a kispapok nagyon szorgalmasok voltak, képzettebbek is, mint mi, „civilek". A szemináriumi élet szinte kötelezővé tette számukra a nagyobb tudást, a köztanulást, hiszen későbbi életüket erre alapozták. Mindez azonban nem jelentett bezártságot, részükre épp úgy szabad volt a sportpálya, sőt rendszeresen járták a természetet; de ha csak felfrissülni akartak, ott volt még a saját nagy kertjük is. A télnek is megvoltak a maga örömei, csábításai: főleg a korcsolyapályák, amelyekből több is volt a városban. Természetesen, a mi sportpályánkon is igyekeztünk minél vastagabbra hizlalni a jeget. Hogyne tettük volna; ez a pálya teremtett alkalmat arra, hogy lányokkal nyíltan szórakozzunk! De bármilyen jól is éreztük magunkat, este nyolckor mindenkinek otthon kellett lennie — a felsős diákoknak is. Számomra ezért is furcsa, hogy manapság unokáim akár este nyolc óra után is elmehetnek moziba . . . A „bencés" idők után az egyetemi évek következtek, aztán az érettségi találkozók. Sajnos, a háború miatt az elsővel megkéstünk, csak 25 év múlva találkoztunk. Akkor úgy döntöttünk, hogy ötévenként tartjuk meg az ilyenkor szokásos névsorolvasást és osztályfőnökit. Egy-két kivétellel jött is mindenki, szívesen. Az az egy-kettő talán a papok miatt maradt távol, tüntetőleg, vagy mert egyszerűen félt. Mindszenty városában épp elég „ügyeletes szem" vigyázta az emberek közötti kapcsolatokat . . . Diáktársaim közül jónéhányan országos hírnevet, elismerést szereztek maguknak, de iskolánknak, városunknak is. Mindenek előtt Kollányi Ágostonra gondolok, a filmrendezőre, valamint Bánk Józsefre, aki váci érsek lett. Egyikük sem jött „eleve elrendeltetett" magasságból: Kollányi édesapja rokkant postatiszt, Bánk édesapja pedig bányász volt a Karancs aljában, Bánkon - innen a családi név is. Osztályunkban 80-an tanultunk, ennek fele kispap volt. A többi negyvenből tizen végeztünk jogot, tizen orvosit, a többiekből tanár, tanító, és egyéb foglalkozású, megbecsült ember lett. De igazán gazdag, tudomásom szerint, csak egy lett: Winkler József. Budapesti lakos, ócskavas- és rongykereskedő. Becsületére szolgáljon, hogy tíz gyermeke volt, de rajtuk kívül még városi kö eszjerg_. .