Bády István: A Bazilika árnyékában

Cserkészet

I örökbe is fogadott. Winkler irodája a Rózsadombi cukrászdában volt, onnan tartotta markában a begyűjtőket. Felvidéki bányászcsaládból származott, amit elért, ügyességének, rátermettségének köszönhette. A Rákosi-érában üzleti sikere természetesen nem maradhatott észrevétlenül, az engedélyét be is akarták vonni. Mire ő: — Kérem, gondolják meg, ha én alkalmazott leszek, úgy az sokkal többe kerül majd az államnak; ennyi gyermek után mennyi családi pótlékot kell majd számomra folyósítaniuk?! Békén is hagyták, de nemsokára meghalt. Egykori diáktársaim közül nem sokan foglalkoztak politikával. A Magyar Élet pártjába egyetlen paraszt-jogász osztálytársam keveredett bele, aki Kunder Antal miniszter titkára lett. A háború után otthon maradt parasztnak, szántás közben aknára ment és a lovakkal együtt felrobbant. Az egykori nagy létszámú osztályból ma már csak tizenöten élünk. Az érettségi utáni hónapokban mostohaapám elhunyt. Halála terveimet, álmodott pályámat is módosította. Ugyanis orvos szerettem volna lenni. De ezek után olyan pályát kellett választanom, amely lehetővé teszi, hogy otthon dolgozhassam. Így joghallgató lettem, bár úgy gondoltam, hogy csak „mezei jogász" leszek, tehát amolyan be-bejáró. Nem így történt, rendes nappali hallgató lettem. Ugyanis édesanyám harmadszor is férjhez ment egy tőzsgyökeres szentgyörgymezei gazdálkodó parasztemberhez, aki azután átvette helyettem a kis gazdaságot. Ez a mostohaapám igen becsületes, haladó szellemű, ésszel dolgozó parasztember volt, így életünk jobbra fordult. Az ő belépése azonban nem jelentette azt, hogy szabad időmben magam is ne gazdálkodjam, öcsémmel együtt. Az egyetemet úgy végeztem el, hogy Esztergomból naponta jártam Budapestre. Ez azt jelentette, hogy ha a Bazilika toronyórája elütötte az ötöt, akkor nekem már a Sötétkapu alatt kellett lennem, hogy az 5,20-as vonatot elérjem. Innen a vasútállomásig még bő két kilométert kellett talpalnom, ugyanis akkoriban nem igen járt autóbusz, vagy ha mégis, nagyon pontatlanul. Ez a bizonytalanság később is gondot okozott nekem; mint rendőri büntetőbíró többször meg kellett büntetnem léczfalvi Bodor Zoltánt, a busz bérlőjét . . . 18