Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-07-30 / 25. szám
KULTÚRA /helyi história Zarándoklat az esztergomi gyógyító kőfejekhez Sokan szkeptikusnak tartanak, Isten látja lelkem, de én inkább úgy mondanám, számomra a kételkedés egyfajta kaland. Ennek ellenére már valamiféle jelnek is vehetném, hogy már harmadszor foglalkozom írásaimban az „esztergomi gyógyító kőfejekkel”, más néven a „Cassagrande kőfejek”-kel. Igen, arról a három, egyenként közel egy méteres fejformáról van szó, melyek az Erzsébet parkban találhatók a Prímás-palota észak-nyugati felénél. Hogy valóban van-e gyógyhatásúk? Döntse el az olvasó, tény, hogy amióta él e városi legenda, azóta rendszeresen látogatják ezt a helyet esztergomiak, valamint határon innen és onnan jövők. Először a hídlapos pályafutásom első heteiben írtam ezekről az Erzsébet parkban lévő, „csodatévő” szobrokról, a 2004. január 5-ei keltezésű cikkben rögzítettem, hogy akkor bizony már egy éve elterjedt a városi legenda a titokzatos, gyógyító erejű kőfejekről. Tény, hogy a Hídlap már akkor megpróbált kimaradni bizonyos vajákosságokból, s Horváth István múzeumigazgatót idéztük, aki röviden arról tett említést, hogy az Erzsébet parkban található állítólagos gyógyulást hozó kőfejek a Bazilika Duna felé néző részén álltak, majd a 19. végén a szobrok statikai állapota már nem engedte, hogy a szédítő, közel hatvan méteres magasságban fent maradjanak, így lehozták azokat. Jó kérdés persze, hogy hol vannak a kőfejekhez tartozó testek? Mielőtt ismét a helyszínről tudósítanánk, még lapozzunk bele a Hídlap 2008. júliusi számába, amelyben a Helyi história rovatban egyfajta aprólékosságnak alárendelve vettük górcső alá a gyógykőfejeket. „Az esztergomi Bazilikáról készült régi fotókon, rajzokon, festményeken még tisztán látszanak a főszékesegyházat díszítő hatalmas szoboralakok. Marco Cassagrande, olasz szobrászművész alkotásai Kopácsy József hercegprímás idején, a 19. század második felében kerültek fel a Bazilika oromzatára. A figurák - szám szerint összesen kilenc - Szent Istvánt, Szent Lászlót, angyalokat, valamint a négy evangélistát ábrázolták. A korabeli képeken főleg a főszékesegyház Duna felőli homlokzatát mutatják, így ezeken Szent László, Szent István és az angyalok voltak láthatók. A 19. század vége felé a szobrok eredetileg rossz kőanyagát kikezdte az időjárás, az alkotásokról kisebb-nagyobb darabok leváltak, és a több mint hatvan méteres magasság miatt félő volt, hogy komoly baleseteket okozhattak volna. Ezért vették le az 1890-es években mind a kilenc szobrot a főszékesegyházról, majd az alakok többségét, a jobb állapotban lévőket a Bazilikában lévő kincstárban található mintateremben helyezték el. Három kopottabb, viszonylag rosszabb állapotban lévő szoboralak fejét a Prímás Palota kőkerítésébe építettek be”. Ebben az írásban még arról is említést tettünk, hogy tán nem véletlen, hogy a kőfejeknek csak a beépítés után több évtizeddel jött el az idejük, hiszen a Prímás-palota előtti ezen terület akkoriban árterület volt, a fel nem töltöttség miatt a vén folyó hullámai bizony nem egyszer nyaldosták a palota kőkerítését, így a kőfejek a vízállás és a folyóközeli állapotok miatt rejtve maradtak. Rejtettségük másik oka egy ennél szomorúbb epizód is volt, a Mindszenty bíboros miatti bosszúból a kommunisták 1949-től 1955-ig e helyre szeméttelepet létesítettek. Tették mindezt annak ellenére, hogy előtte a parkban még egy kis tavacska is volt, ott ahol a Szulejmán- lejáró található. Aztán a politikai enyhülést követően a park és a palota előtti térség is megtisztult, s a gondozott kialakításnak köszönhetően láthatóvá váltak a kőfejek. A régészettel foglalkozó szakemberek szerint valószínű, hogy az Erzsébet parkban ma is látható szoborrészletek, a „gyógyító kőfejek” az említett evangélista ábrázolások. A történeti visszapillantás után nézzük, mit mutat a jelen. Az Erzsébet park, mint minden ilyen gondozott terület, napos időben mutatja meg legszebb arcát. A párhuzamos sétánnyal ellátott, fáktól ugyan ritkásan megáldott, de a Duna, a Prímás-sziget, a Prímás-palota és Várhegy közelsége IX ÉVFOLYAM / 25. SZÁM / 2011. JÚLIUS 30. > hidlap.net 17
