Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-07-30 / 25. szám
KULTÚRA látványban, környezetben és hangulatban bőségesen ellátott Erzsébet park ezen a júliusi napon is gyönyörű volt. Amint a palota kerítésének észak-nyugati része felé tartottam, titokban abban reménykedtem, hogy nem kell egyedül szembe állnom a kőbe dermedt három arccal, ők ugyanis vajmi keveset beszélnek. Szerencsém volt, a helyen egy csillogó szemű, vidám és fiatalos nyugdíjas férfival találkoztam. Kérdéseimet nem vette tolakodásnak, sőt szívesen mesélt a gyógyító kőfejekről és sok mindenről, ami esztergomi. Mint mondta, ő körülbelül öt éve tudja, hogy az Erzsébet parkban „lehet gyógyulni”. Neki is többféle betegsége van, egyfajta fizikoterápiaként éli meg az itteni, a kőfejeknél tett kúrákat. Rögtönzött kalauzom azt is elárulta, hogy a három kőfej leginkább reggel hat és nyolc óra között hatásos, de természetesen a többi napszakban kifejtett hatásuk sem elhanyagolható. Új keletű ismerősöm azt is kifejtette, hogy számára melyik kő, milyen hatást vált ki, mit érez. Az első kőnél, ahol a felirat szerint tíz percig kell állni, „mintha valamilyen magnetikus erő vonzaná az embert”. Mint mondta, számára a gyógyuláson felül az első kőfej különleges képességet is ad, ha kitölti az itt kirótt tíz percet, a tenyere színe pirosra változik, ilyenkor egy adott területen ezekkel a „feltöltött” kezekkel akár a föld alatt megbúvó természetes vizet is képes megtalálni. Továbbmegyünk a következő stációhoz, a kettes kőhöz, itt a felirat szerint öt percet kell „dekkol- ni”. Magyarázó kísérőm elárulja, hogy itt mindig úgy érzi, mintha az ujjvégeit apró tűkkel érintenék, ilyen zsibbadásszerű érzés borítja el kézfejét. A harmadik állomásnál a kőkerítésre festett regula alapján nyolc percet kell állni, „idegenvezetőm” erről azt meséli, hogy itt sokszor szédül, úgy érzi, hogy mozog vele a táj. Kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy - bár a füves rész kikopottságából látszik, hogy a legtöbben közvetlenül a kőfejek elé állnak, de - akár le is lehet ülni a szobrok közötti padokra. Ha nagyobb a tömeg, akkor ez a taktika jól is jön, akkor nem lehet hozzáférni a rendes helyekhez, és jobb is a pad. A hely története egyre színesebb epizódokkal gyarapszik, már egyházi intézmények, apácák által vezetett rokkantak, betegek is jönnek ide nagyobb csoportokban, meséli kísérőm. Egy idő múlva újabb bácsi csatlakozik kettősünkhöz, ők már ismerősök korábbi beavatómmal együtt, le is ülnek az egyik padra, s sorra veszik a fontos témákat, mi a helyzet a veteményesben, mi van az állatokkal és milyen lesz az időjárás, no meg persze, hogy vannak a gyerekek és az unokák. Mielőtt elfeledkeznének rólam a nagy beszélgetésben, gyorsan bezavarok azzal az okvetlenkedéssel, hogy én, mint kétkedő is kipróbálhatom-e mondjuk az első követ, olyan kíváncsi lennék, hogy milyen, amikor a magnetikus erő a kőfejből árad belém a reá tett kezeimen át. Mosolyogva bólintanak, persze próbáljam csak meg, persze hatásos csak akkor lesz, ha hiszek benne. Bevallom nekik, hogy szkeptikus vagyok, mindenesetre az esetleges magnetikusság miatt karórám leveszem, és úgy állok be az első stációba. Cirka két perc múltán a pezsgő természet jeleként rám szabaduló szárnyas hangyák matatásán kívül sem érzek többet, s végül győz türelmetlenségem, feladom. Jobb is, mert új páciens érkezik, egy huszonéves fiatalember, profi kerékpárral és biciklis ruházatban, jellegzetes cseppsisakban. Kérdéseimre adott válaszaiból kiderült, hogy Érsekújvárról jött és Esztergom sok egyéb látnivalója mellett ezt a „csodát” is szeretné megnézni, „az interneten írtak a városban működő gyógyító kőfejekről”. Klasszikus turista, így kissé óvatosan kérdezi tőlem, hogy végül is most mi a dolga, s mivel a két öregúr láthatóan a harmadik kőfejnél tart már, láthatóan elmerülve, átvállalom a „szakértő” szerepét és elmondom, amit addig tanultam. A kőfej előtt lehet állni, vagy akár a padra is ülni, de van, aki - ha például aranyere van - ráül a szoborfejre. A kiírt időpontokat érdemes betartani, akinek viszont nincs sok ideje, az a tíz plusz öt plusz nyolc perces teljes kúra helyett mondjuk, nyugodtan kipróbálhatja a legrövidebb, ötperces stációnak számító gyógykőfejet. A fiatalember elégedetten, mosolyogva bólint, oké, akkor ő már indítja is a stoppert, kipróbálja. Nem zavarom, megyek és még készítek pár képet távolabbról is, a park egy olyan pontjáról, ahol az avatatlan szem tulajdonképpen csak annyit lát, hogy ül, áll néhány mosolygós ember egy kőpalánk előtti padsornál és nagyon-nagyon jól érzi magát. Jó napot Esztergomban! Sétahajózás Esztergomban! július 2. - szeptember 4., minden szombaton és vasarnap Egyórás kikapcsolódásra várunk mindenkit kétszintes hajónk fedélzetén Indul: 14:30 Érkezik: 15:30 /egyárak: Felnőtt: 990 Ft Gyermek: 490 Ft 2 éves kor alatt ingyenes MAHART PassNave Személyhajózási Kft Tel.: (06-33) 413-531 (Esztergom), (06-1) 484-401.3 E-mail: ertekesites@mahartpassnave.hu www. ma hart, info 18 hidlap 2011. JÚLIUS 30. / IX. ÉVFOLYAM / 25. SZÁM
