Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-01-22 / 2. szám
KULTÚRA HELYI HISTÓRIA Tát históriájának első lapjai Képekkel gazdagon illusztrált, vaskos kötet érkezett nemrég szerkesztőségünkbe. Az „Adalékok Tát történetéhez - 2010" című könyv, melyet Szabó József és Kátai Ferenc írt és Tát Nagyközség kiadásában jelent meg, közel ötszáz oldalas helytörténeti leírása a településnek. Rovatunkban most a kötet első fejezetét szemelvényezzük, de minden bizonnyal még visszatérünk erre a magvas és hasznos kiadványhoz a későbbiekben. Egy igazi lokálpatrióta hogyan máshogy is vélekedhetne szeretett településéről, mint úgy, hogy annak jelentőségét minden kontextusban kihangsúlyozza. így van ez a jelölt kötetben, a história első lapjain is, melyben az ókortól indul Tát története. „Településünk - ha nem is néven nevezetten -, már Krisztus szüÁsatások a templom alatt (2003 ősz) letése előtt is jelölve volt, hisz római úti térképeken a nyergesújfalui Crumerum és a tokodi Gardalleca létezett. A közte haladó római-út nyomai ma is kivehetők Táton. Az is lehet, hogy a kertvárosi Halomka domb tetején majd egy kis őrtorony (burgus) alapjai is előkerülhetnek”. A magyarság honfoglalása utáni időszakában, egészen pontosan 1146-ban - az eddigi kutatások szerint - először írták le Tát nevét. Érdekesség, hogy a falu 1981- ben azért ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját, mert akkor még az 1181- es évszám volt ismeretes. 1146-ban egy hidlap Fulko nevű ember a pannonhalmi apátságnak adományozta Táton lévő birtokát. 1181-ben III. Béla az esztergomi keresztesek konventjének adta a Taath nevű birtokot, erről tudósít egy akkor keletkezet dokumentum. A település már az Árpádkorban fejlett volt, itt működött a Szent Jánosról elnevezett lovagrend temploma és kolostora, melyhez egy ispotály, azaz kórház is tartozott. Akkor a településen papok, lovagok, szerzetesek, világi testvérek és a mezőgazdaságból élő paraszt- emberek éltek. A helytörténeti kutatások egyik izgalmas kérdése ez, melyre az idézett kötet is említést tesz, „Horváth István múzeumigazgató, kiváló római kori és középkori időszakokat vizsgáló régész - a táti kutatók segítője - Magyarország régészeti tipográfiája című kötetében a következő megjegyzést teszi: Véleményünk szerint a keresztes lovagoknak Táton nem volt rendháza”. A Balassa Bálint Múzeum igazgatója III. Urbán pápa 1187-es oklevelére, és más oklevelekre való hivatkozással tartja fenn kétségeit. A Kátai-Szabó szerzőpáros ezt úgy kommentálja, hogy ez csupán annyit jelent, hogy „ismét a későbbi kutatásoké a terep, a majdani teljes bizonyosság eléréséig”. Tát középkori története pedig az Árpád-házi királyok kora alatt is folytatódik, illetve azt követően a török hódoltság idejéig is fontos volt Tát és területei, hiszen viták tárgyát képezte azok birtoklása, olvashatjuk a könyvben. A krónikások szerint ezeket a világi és egyházi méltóságok közötti vitás kérdéseket pápai és királyi szinten döntötték el. Fontos dátum Tát történetkutatásában 1304, amikor is a ÉVFOLYAM /,2. SZÁM A János lovagok pecsétnyomója következőket írták: „Karachinus mester, győri prépost a táti egyház termény és bortizedét a szentkirályi keresztesek ellenében Benedek veszprémi püspöknek ítéli.” Ezután Tát az 1391-ben alapított esztergomi társas káptalan fennhatósága alá került. Egy nagyobb ugrással a török harcok idejében Esztergom és környékén zajló csaták Tátot is érintették, az idézett krónikások úgy vélik, az egykori lovagrendi templom, kolostor ekkor pusztult el. A mai templomot ennek helyén találhatjuk meg. Az 1570-es török adóösszeírásban a település tíz házzal szerepelt, emellett a jegyzék felsorolt 19 férfinevet is. 1617 és 1622 között a Nagyszombaton székelő jezsuita főpap, Pázmány Péter is elküldte papjait a hódoltsági területekre, hogy elkészítsék a jobbágyi helyiségek urbáriumait, azaz az úrbéri viszonyokról rendelkező törvény- csomagokat. A kutatók úgy gondolják, hogy azért kérte Pázmány a királytól Tát és Tokod falvakat, hogy oda a Szent János lovagok vissza tudjanak telepedni, emellett azért is, hogy e két településen létrehozhassák a Szent István szemináriumot. 1629. október 4-én és 5-én a nagyszombati zsinaton már részt vettek a környékbeli egyházi képviselők, így többek között a táti licenciatusok is, vagyis a papokat helyettesítő világiak, Tát esetében egyikük neve ismert: Bernát Orbán. Tátról is ír egy 1647-ben keltezett iratban a korabeli szerző, aki Lippay György érsek munkája kapcsán jegyzi le a település nevét, amikor összeírják az egyházmegye plébániáit. De nem szabad kihagyni a szemelvénye- zésből a „világszerte jegyzett táti csata” eseményét, mely 1685-ben zajlott, és melynek kimenetelének ismerete híján egy következő dátum áll a sorban: 1696. Ekkor „Tát pusztult helyként szerepel”, de a szép magyar vidék életrevalóságát jelzi, hogy mintegy három év múltán már ismét arról tesz említést egy korabeli dokumentum, hogy itt 17 jobbágy él és dolgozik. üllőm
