Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-01-22 / 2. szám
■MMMM KULTÚRA Térítés és megtérés Hogy valójában 1001 januárjában kezdődött el Esztergomban, vagy csak folytatódott egy, a már Géza nagyfejedelem korában, vagy akár a honfoglaláskor már megvolt keresztény hit felvétele és az államalapítás, biztosan nem tudhatjuk. Any- nyi azonban bizonyos, hogy a keresztény térítés előfeltétele a régi bálványok ledöntése és a kultuszhelyek elpusztítása volt. A magyar egyházszervezet kezdetén a térítők közt püspökök, szerzetesek és világi papok is megtalálhatóak voltak, erre utal már Piligrim passauiu püspök 974- ben kelt levele is, melyben azt írja, hogy „szerzetesek, kanonokok és presbiterek” egyaránt részt vettek az első térítésben. Ha azonban a nevezetes térítők pályafutását végignézzük, azt látjuk, hogy egyesek „klerikusokból” lettek „monachusok”, mások szerzetesekből világi papok. A térítő püspökök nem egy város, hanem egy tartomány vagy nép nevét viselték címükben, vagy éppenséggel meghatározatlanul a „pogányok” térítői lettek. A magyar egyházszervezet jogi alapkőletétele a koronázást követően 1001 áprilisában Ravennában történt. Közvetlenül ezután alapították a Szent Adalbert érsekséget Esztergomban, csaknem egyidőben a római, ravennai, vagy az aacheni, liége-i és gneznoi egyházakéval. A veszprémi püspökség alapkőletételére már 997 és 1000 körül sor került, a Szent Pálnak szentelt kalocsai püspökséget pedig 1002 ősze után Anasztáz-Asrik apát nyerte el. Valószínű, hogy a Szent János evangélista tiszteletére emelt egri püspökség szintén besorolható a legkorábbi alapítások közé. A felállított püspökségek a részükre kijelölt egyházmegye lakóitól tized szedését kezdték el, ami terményük és minden jövedelmük egytized részének beszolgáltatását jelentette. Ennek tényleges megindításához azonban egyházi szervezetre is szükség volt, melyek sorát István király a pannonhalmi apátság alapításával kezdte. Az oklevélben a kiváltságokon kívül István gondoskodott az apátság anyagi ellátásáról is egy olyan intézkedéssel, amely révén az apátság egyenjogúvá vált a püspökségekkel. Ezt követően alakultak meg az egyházmegyék is. A Duna vonalától keletre a kalocsai püspökség egyházmegyéje terült el. 1009-ben alapult az erdélyi püspökség, mely az egri és a kalocsai egyházmegyékhez kelet felől csatlakozott Az első „erdélyi” püspök valószínűleg egy térítő szerzetes volt. Erre utal egyrészt, hogy nem városnévvel jelölték püspökségét, mint egyebütt az országban, hanem területnévvel, másrészt az a körülmény, hogy Bihar megyében kapott faluját Barátpüspöki névvel különböztették meg más Püspöki nevű falvaktól. Mindamellett a térítő püspök állandóbb székhelyét Gyulafehérváron kell feltételeznünk. István király a püspökségek székhelyeit általában ott jelölte ki, ahol a királyi család egyik tagjának palotája, vára állt, így ezek katonai kísérete, páncélos vitézei biztonságot nyűjtottak az egyházfőnek is. A püspöki székesegyház és palota a király, királyné, illetve a dux (trónörökös) udvara mellett, a várban épült fel. Az egyházfő 'jelenléte fellendítette a vár és az alatta kialakult „váras” hely forgalmát úgy, hogy ezekben európai értelemben vett városi fejlődés indult el. Az 1009-es rendezés nyomán hét egyházmegye területén kezdődött el a szervezés. Amint a püspökségi beosztás a világi központokhoz igazodott, úgy az egyházi szervezés középszinten is a világi adminisztráció, a vármegye - szervezet keretei között indult meg. Bizonyítja ezt, hogy az esperességek határai általában egybeestek a vármegyék határaival. Ez ugyan már egy előbbre haladott fejlődés eredménye, kezdeteit azonban az 1009-es szervezés következményének kell tekintenünk. Az első plébániák kétségtelenül az ispáni vár mellett, a várjobbágyok védelme alatt létesültek. Az ispán mellett székelő plébános a vármegye segédletével indította el a falusi templomépítést. Az ispán és a pap (presbiter, sacerdos) közösen járt el abban, hogy a vasárnapot, mint munkaszünetet megtartsák, de abban is, hogy vásárnap mindenki menjen a templomba. István király a templomba járást azzal segítette elő, hogy a vásárokat vasárnapra helyezte, és a vásár helyét a templom mellett jelölte ki. Innen ered a vasárnap szó, amely eredetileg „vásár nap” volt. Az ispáni vár plébániája után épített templomokat a legkorábbi hagyományos vásárhelyeken kell keresnünk. Ezek egyrészt a váras helyeken és a királyi udvarhelyeken voltak, másrészt forgalmasabb csomópontokon. A fontosabbak helyét az a középkori jogszokás rögzítette, mely szerint a megyei kihirdetéseket három hagyományos vásárhelyen eszközölték. Az egyházas vásárhelyek sűrűsége a XI. század elején már elérte azt a fokot, hogy a legtöbb falutól 3-4 óra járásnyira, 15-24 kilométerre lehetett templomot találni. Ez azonban nem volt elegendő a rendszeres templomlátogatás biztosítására, ezért rendelte el István király II. törvénye 1. cikkelyében, hogy minden tíz falu építsen templomot. Az egyházszervezet kiépítésével meghonosodott és egyre jelentősebbé vált az írásbeliség kialakulása is Magyarországon. A pannonhalmi apátság alapító oklevele IX. ÉVFOLYAM./ 2. SZ / 2011. JANUÁR 22.
