Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-01-22 / 2. szám
KULTÚRA /' ESZTERGOM 'EMBEREK A név kötelez Vannak bizonyos családnevek Esztergomban, amelyek viselése finoman szólva sem volt szerencsés néhány évtizeddel ezelőtt. Közéjük tartozik Dolina Károlyné, Eggenhofer Kinga is. Fölmenői legendaként éltek a városban, sőt bátran állíthatjuk országosan, valami azonban mégsem volt a helyén, illetve inkább nagyon is a helyén volt, így lettek ők osztályidegenek, a kommunista rezsim kevéssé kívánatos, meghurcolt polgárai. Varga Péter Dénes erről is kérdezte őt magát, napjainkban a név utolsó képviselőjét szűkebb pátriánkban.- Jelentős, már kisgyerekként érezhető nyomást gyakorolt az életemre, hogy édesapám kórházigazgató főorvos volt. Ez akkoriban - dacára minden odaadásának, szakmai és emberi elismertségének - bizony nem volt pozitívum olyannyira, hogy még iskolát is kellett váltanom és a kitűnő tanulók közül példának okáért csak én nem kaptam jutalomkönyvet mondván, hogy erre egy ilyen „úrilánynak” úgysincsen szüksége. A bátyámat esztendőkig nem vettél föl az egyetemre épp a neve miatt és bizony én magam is nagy kerülők útján lehettem pedagógus, bár az orvosi hivatás mellett mindig is erre vágytam. Egyetemről természetesen első próbálkozásra szó sem lehetett, de végtére máig is a pályán vagyok és teszem a dolgom, minden őszintétlenség ellenére nem is rossz eredményekkel. Ám a családnevem ennek ellenére mindig is visszaütött.- Maga a név honnét való?- Németország és Ausztria határáról származunk, az én ükapám a 19. század elején egy Kautzen nevű helyről került ide, illetve előbb Dorogra. Az ő gyerekei közül nagyapám lett Táton építész. Ő fogadta örökbe Túri bácsit, hivatalos nevén Eggenhofer-Schwatz Artúrt, aki figyelemre méltó karriert futott be, Mindszenty József hercegprímás elhurcolása után apostoli kormányzó lett, de a teológia és a filozófia mellett angol-matematika szakos tanár is volt egészen 1969- ben bekövetkezett haláláig. Természetesen az egyházi háttér sem könnyítette az életünket, külföldre nem utazhattunk, útlevelet nem kaptunk. Bizonyára attól tartottak a hatóságok, hogy nem jövünk vissza. Jellemző, hogy a férjem kiutazhatott az akkori NDK-ba, én nem.- Az említett kormányzón kívül az igazi nagy legenda édesapád volt a városban, Eggenhofer Béla sebész főorvos, kórházigazgató.- Valóban. Ő volt például az, aki 1944-ben a németeknek nem engedte elszállítani a kórházat. Ennek ellenére rövidesen elvitték, pedig a kibombázott gyerekosztályt úgy ahogy volt kiköltöztette a családi házunkba, miközben éjjelnappal a sebesülteket ápolta, műtötte a pincében, röntgen alatt, amitől szabályosan kisebesedtek a kezei, csoda, hogy később tudott még dolgozni. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kórház rekonstrukcióját maga a család támogatta 2000 koronával, ami akkor igen nagy pénz volt. De ő hozta létre a szülészeti osztályt, ő bővítette a belgyógyászatot, egy emelettel a sebészetet, fölépítette a fertőző osztályt, ő teremtette meg a bőr- gyógyászatot. Mindene a kórház volt. Mégis Esztergom első koncepciós pere éppen vele kapcsolatban szerveződött, ismét elhurcolták, bántalmazták. A pernek egyébként van egy idézésre érdemes befejezése, amely az utolsó szó jogán hangzott el tőle: „ A magyar kormány úgy találta helyesnek, hogy engem a kórház igazgatói és főorvosi állása alól fölmentsen. Érzékenykedni önök előtt nem óhajtok, felhasználom azonban ezen alkalmat, hogy elbúcsúzzam önöktől, mint személyzettől. Igaz, hogy a személyzet egy része csirkefogó, a nagyobbik rész azonban tisztességes munkás. A csirkefogóknak is megbocsátok, és felkérem őket, javuljanak meg. Eddig velem töltött fáradozásukért fogadják igaz köszönetemet és mindnyájukat arra kérem, fogadják szeretettel az új igazgatót és szorgalmasan dolgozzanak a jövőben is a betegekért és a közegészségügyért. Isten velük!” És itt egy hosszú aláírás sor következik, közöttük a legjobb barátjáé, Rajner Muki bácsié, Ortay Gyula bácsié és még számtalan kollégájáé. Mindenesetre miután kirúgták, szájsebészként kezdett dolgozni, de nem sokkal élte túl a történteket, 1950. május 31-én hunyt el.- Az Eggenhofer-villa sem menekült meg a politikától...- Édesanyám mindig azt mondta, hogy ez volt a család átka. Hol német, hol orosz parancsnokság volt, később az ÁVH szállta meg, de 1950-ben a házat végleg elvették, ma a Vaszary Kolos Kórház igazgatósági épülete székel benne. Két hét alatt el kellett költöznünk, így kerültünk a Széchenyi térre.- Valamiféle elismerésben, rehabilitációban legalább halála után részesült?- Egykor a sebészeten volt egy emléktábla, azt is leverték. Azóta tudomásom szerint a régi Kossuth iskola helyén álló mentőállomás az ő nevét viseli, de az ünnepélyes átadásra én, mint egyetlen utód még csak meghívót sem kaptam, az eseményről az ETV-ből értesültem. Amikor azután kimentem az állomásra, hogy érdeklődjem, még csak azt sem tudta senki, hogy ki volt az az Eggenhofer Béla. így múlik el a világ dicsősége, de ha újra születhetnék, mindennek ellenére akkor is csak Eggenhofer Kinga lennék. IX. ÉVFOLYAM / 2. SZÁM / 2011. JANUÁR 22.
