Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-03-05 / 8. szám

KULTÚRA / ESZTERGOM-EMBEREK Hosszú méla lesben Többségünknek általában van valami hobbija, ami akár szenvedéllyé is válhat. Van, aki terepasztalt épít kisvas­útokkal, mások kártyázással vagy sakkozással ütik el az időt, esetleg éppen a bélyeggyűjteményüket rendezgetik, de- Sosem gondoltál arra, hogyvéletlen- ségből vagy tévedésből egy kirándulót sebesítesz meg?- Ez szóba sem kerülhet. Először is a vadász éjszaka vár a zsákmányra, olyan helyeken, ahol ember akkor már nem nagyon fordulhat elő, másrészt szigorú előírás, hogy mindig és kizárólag csak a tökéletesen felismert vadra szabad fegy­vert fogni. Hiába zörög egy bokor, az nem úgy van, hogy csak úgy egyszerűen odalövünk. akadnak olyanok is, akik a természetért ra­jonganak. A Kis-Duna sétányon lakók gya­korta láthatják Pataki Józsefet, amint az esti órákban „teljes menetfelszerelésben” igyek­szik az autójához vállán a puskájával. Az ő szenvedélye ugyanis a vadászat.- Mikor ültél először lesen?- 1986-ban történt, hogy a természet szeretete összehozott egy idős vadásszal, akit egy alkalommal kivittünk a lesre. Akkor kezdte el megmutatni, magyaráz­ni, hogy miből is áll a vadászat, hiszen az nem egy egyszerű dolog vagy játék. A jogosultságért bizony körülbelül négy esztendőt kell dolgozni, részt venni az etetésekben, lesek építésében, termé­szetvédelemben és csak mindezek után lehet valaki tagja egy vadásztársaságnak és szerezhet fegyverviselési engedélyt. Arról nem is beszélve, hogy nem egy olcsó passzióról van szó, mire a végére jutsz, az ma már belekerülhet akár kétmillió forintba is.- Valamikor egy társadalmi réteg úri passziója volt a vadászat. Napjainkban ez hogyan működik?- Ma ez már közel sem ezt jelenti. Elő­ször is csak az adott társaság területén művelheti az ember, máshová legfeljebb meghívás űtján kerülhetsz. Arról nem is beszélve, hogy idény-jellegű tevékeny­ség, nem lőhetsz bármikor őzet vagy szarvast. És ne feledjük, hogy - egyebek között az említettek miatt is - a vadá­szat felelősség. Ugyanakkor élmények és kudarcok sokasága, amiért bizony adni is kell és nem is keveset. Sokat kell tenni azért, hogy megőrizzük a természetet és benne a vadat, hiszen az állatokat etetni kell, védeni kell, selejtezni kell, vagyis a gyenge, rossz egyedeket el kell távolítani az állományból, ki kell lőni. Természe­tesen engedélyezett időszakban hibát­lan állatok is meglőhetők, ráadásul nász- Melyik típusú vadgazdálkodást tar­tod szerencsésebbnek? A jelenlegit. vagy a múltbélit?- A mai korban a jelenlegi a szeren­csésebb, illetve halad jó irányba, bár az ideális az lenne, ha a települések nem ter­jeszkednének - sokszor indokolatlanul - a napjainkban tapasztalható ütemben az erdők és így a vadak rovására.- Mi az oka annak, hogy - bár sokkal több erdő borította területtel rendelkez­nek - mégis egy-egy idényben telis tele van Magyarország német meg svájci vadászokkal?- Egyszerűen más típusúak az erdeink, más a vadak mozgása, mi - és főként a tör­ténelmi Magyarország - mindig is híres volt legendás vadállományáról. Előfordul, hogy - épp az említettek miatt - vala­mely területet akár egy egész esztendőre is kibérelnek. Ez mondjuk az adott tár­saság számára kedvező jövedelemforrás. Valószínűleg úgy vannak ezzel ők, mint mondjuk én a medvével. Afrika szavannái nem érdekelnek, de az egyik legnagyobb álmom, hogy kijussak Erdélybe medvére vadászni. idején igen nagy a mozgás. Magam láttam szarvast átúszni a Dunán Visegrád és Nagy­maros között.- Tisztes polgári foglalkozást űzöl, mégis gyakran hétköznap is egész éjszakákat töltesz éberen a lesen.- Igen, mert megéri. Nem járok kocs­mába, alkoholt nem fogyasztok, de mind­ezért kárpótol az erdő, a csend, az a nyu­galom és béke, amit az ember a városban sosem találhat meg. Sokszor csak ezért megyek ki, nem is feltétlenül azért, hogy valamit lőjek.- Mi lesz a sorsa mondjuk egy szar vas- bikának, ha sikerül elejtened?- Akkor kezdődnek vele a munkálatok. Először is el kell hozni onnan, ki kell zsi- gerelni, és amikor szállítható állapotba hoztad, akkor le kell adni a vadbeszállí­tónál, hiszen ez a társaság egyik legjelen­tősebb bevételi forrása. A tiéd legfeljebb a trófea.- Azért gondolom, akad mindig némi vadhús a hűtőszekrényedben.- Igen, ha megvásárolom, hiszen amint mondtam, az elejtett állat egészében a társaságot illeti.- Melyik a legnehezebben becserkész­hető nagyvad?- A legokosabb a vaddisznó. Hihetetlenül érzékeny, rafinált állat, megérzi az ember közelségét. Nagyon érzékeny a szélre, a sza­ornkra 37 iHniárásrs lopn r\php7 mpcrlnni IX. ÉVFOLYAM / 8. SZÁM / 2011. MÁRCIUS S. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom