Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-02-12 / 5. szám
KULTÚRA / HELYI HISTÓRIA Esztergom felfedezése, avagy a hely története Az esztergomi szeminárium históriája (3. rész) Helytörténeti rovatunkban most a szeminárium történetének befejező részét olvashatják az érdeklődők. Ezúttal is a „Sapientia Aedificavit Sibi Domum” című kiadvány oldalain található írások voltak segítségünkre, eme harmadik résznél Kemény Mária, Somorjay Emese és Csepely-Knorr Kristóf munkáiból szemelvényeztünk. A felavatástól a második világháborúig A szeminárium felszentelésére 1865. október 8-án került sor egész napos ünnepség keretében. Hajnalban díszlövések köszöntötték a nagy napot, „aztán harangszó és a lobogókkal fölékesített Sión ormai várták az egyházi és világi előkelőségeket”. Az ünnepségen többek között részt vett Marian Falcinelli pápai nunci- us, Hajnald Lajos karthágói érsek, Paitler Antal, de eljöttek a pozsonyi, nagyszombati társaskáptalanok, valamint a bencés és ferencesrendiek is, a pesti papnevelde és a pesti egyetem teológiai karának, a bécsi Pazmeneum képviselői, és számos világi tisztségviselők. „Az előkelőségek a roppant tömeg közepette haladtak az épület felé, a papnevelde lépcsőházában, a Krisztus szobor előtt Zalka János rektor fogadta őket. Innen a folyosókon kétfelé oszolva a kápolnához vonultak, s először azt, majd az egész épületet felszentelték. Este 6 órakor a növendékek rendezték meg saját ünnepélyüket, melyre külön műsorral készültek.”Az épület felavatásakor több leírás készült, melyek részletesen tájékoztatnak arról, hogy miként nézett ki akkor a szeminárium. Majer István a Religioban közölt kimerítő ismertetésében először a „román építészeti modorban” készült kápolnát emeli ki, mely háromszáz fő befogadására alkalmas. A kápolna főoltárképe maga.a festett üvegablak, mely egyetlen képen ábrázolja a szeminárium két védőszentjét, Szent Istvánt és Máriát, abban a jelenetben, amikor a magyar király felajánlja a koronát a Magyarok Nagyasszonyának. A korabeli leírások szerint a szeminárium felavatott épületében a földszinten két étterem volt, az elöljárók, a tanárok és a cselédek számára 47 szoba, konyhák, kamrák. Az első emeleten volt a vizsgálati nagyterem, más néven aula minor, mely 500 fő befogadására volt alkalmas és négy nagy portré díszítette, amelyeket a prímás adományozott: IX. Pius pápáé, Ferenc József királyé, Pázmány Péteré és magáé Scitovszky Jánosé. Ugyanitt volt a könyvtár, 7 nappali terem (korabeli kifejezéssel: museum) és négy tanodaterem. A második emeleten 5 nagy hálóterem volt mosdóhelyiségekkel, és itt volt a betegszoba is. Minden emeletre vízvezetéken gőzgéppel vitték fel a Duna vizét. Ugyanez a gőzgép hajtotta a szökőkutat, melynek öntöttvas medencéit a Ganz gyárban készítették. Az udvari homlokzat óraszerkezetét Hensler budai mestertől rendelték. A második emeleti vasszerkezeti hídról pedig így számol be a korabeli krónikás: „A növendékek a dombra vetett hídon, egyenes földön fognak járni a basilicába”. Az épületben 1864 után és 1929-ben végeztek restaurálást. A szeminárium épületének sorsa a huszadik század második felében 1953-ban a Papnevelő Intézetnek el kellett hagynia a Bazilika szomszédságában lévő hatalmas épületet, és azt a Magyar Honvédség kapta meg tisztképző iskola céljára. Ekkor a Győri Tervező Vállalat átalakítási terveket készített, bár ez az elképzelés sem tartalmazott jelentős változásokat. Az épület később a rosszemlékű hadosztály-parancsnokságnak adott helyet, 1956-ban pedig a forradalom után a szovjet hadsereg vette át, ők katonai kórházat rendeztek be itt. Ebbéli funkciójában egészen 1990 januárjáig működött az épület. Ekkor a Magyar Honvédség vette át és azonnal átadta a Főegyházmegye képviselőinek. Az épület ekkor már rendkívül elhanyagolt állapotban volt. A második emelet teljesen használhatatlanná vált, a födém itt-ott beszakadt, a szint állaga életveszélyes lett. A Főegyházmegye az 1990 és 2003 közötti időszakban elsősorban állagmegőrző munkákat végeztetett. A 90-es években részlegesen hasznosították a második emelet déli, illetve nyugati szárnyát, itt helyezték el a Mindszenty emlékhelyet, valamint előkészítették a Keresztény Múzeum újkori gyűjteményének kiállító tereit. Az épület teljes felújítását és használatba vételét 2002-ben határozta el a Főegyházmegye. Az építkezés négy év múltán fejeződött be. Az intézmény honlapján ezt olvassuk a história utolsó mondataiként: „Erdő Péter bíboros, prímás-érsek 2006-ban áldotta meg az általa felújíttatott „Nagyszemináriumot”, aminek a Szent Adalbert Központ nevet adta. Neki köszönhetően immár újabb kulturális híddal bővült Európa, de főleg Kelet-Európa. Az épület több intézménynek is otthont ad, és számos konferencia helyszíne évközben”. Blanckenstein Miklós szemináriumi rektor egyebek között a következő szavakkal írt ajánlót a bevezetőben idézett című kötetben: „A kutatás-oktatás-nevelés méltó körülményeket kapva nem csak a papnevelés lehetőségeit tágítja, hanem a honi és felvidéki magyar világi katolikusokat is gazdagítja. Esztergom ezen intézménye révén a szlovák-magyar közös múlt föltárásnak helyszíne lesz és egyúttal a remény jele a jövő számára”. HlDLAP hídlap 2011. FEBRUÁR 12. / IX. ÉVFOLYAM / 5. SZÁM
