Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-02-12 / 5. szám
KULTÚRA Saphyból Sárisáp Saphy vagyis Sárisáp története a bronzkorig vezethető vissza, ezt bizonyítja a településen talált számtalan bronzkori lelet. Emellett azonban a római korból is jó néhány régészeti emlék maradt ránk a Sápi-völgyből, ahol ma mintegy háromezren élnek. Sárisáp és környéke, mint általában a vidék minden települése gazdag még az Árpád-kort megelőző időkből származó régészeti leletekben. A bronzkori kultúra legtöbb lelete az Újtelepen került elő. Élesháton rézkori és késő bronzkori edényeket tártak fel a régészek. A leggazdagabb leletanyag mégis a római időkhöz kapcsolódik. A Sápi-völgyben például római kori település maradványaira bukkantak. Villák, épületek, cserepek, tálak, korsók, fazekak kerültek elő a föld mélyéről jelezve, hogy a környék sűrűn lakott vidék lehetett már a honfoglalás előtt is. A középkori Sárisáp, másképpen Saphy, Saph első okleveles említése 1181-ből való. Ebben az oklevélben Tokod déli szomszédjaként emlegetik. 1389-ből való az az oklevél, amelyben már egyértelműen Sárisápként írják a község nevét. 1453-tól Újlaki Miklós erdélyi vajda tulajdona, majd amikor a török, 1543-ban elfoglalta Esztergomot a lakosság innét is elmenekült, már aki tudott. Elnéptelenedése olyan szembetűnő, hogy egy 1570-es összeírásban mint lakatlan helyet említik. A benépesülés a 17. században kezdődött, ekkor a Sándor család birtoka volt. A tényleges benépesülés mégis csak a Rákóczi szabadságharca utánra tehető. 1715-ben már 20 magyar és 13 szlovák család lakta, akiket Sándor Mihály Nyitra megyéből költöztetett ide. Ekkor még állt a község Szent Imréről elnevezett egykori temploma. Az új templomot a kegyúr 1766-ban állíttatta. A hely lakói jól kihasználták a község dombos, vízfolyásokkal öntözött határát, ahol leginkább kapás szőlőműveléssel foglalkoztak. Új lehetőséget kínált a környék lakói számára, amikor Annavölgyön kőszénre bukkantak. 1883-tól meg is kezdődött a szén kitermelése, majd új telepek létesültek a térségben és a vegyes magyar-szlovák és német ajkú lakosság immár a bányászatban lelt megélhetést magának. Az I. világháború után a község kereskedelmi életét az 1918-ban megalakult Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet bonyolította. Az 1920-as években azonban a munkahelyek nagyarányú csökkenése miatt a falu lakosai közül sokan kivándoroltak, főként Németországba, Hollandiába, Francia- országba és Belgiumba. AII. világháború után, 19461947-ben a lakosok közül sokan települtek át Szlovákiába, Nyitrabányára, mai nevén Handlovába és környékére. A község nagyságához viszonyítva az oktatásról is érdemes néhány szót ejtenünk. Sárisápon a két világháború között két óvoda is működött, egy állami óvoda két tanerővel és egy bányaóvoda egy Más források szerint Sárisáp nevének Sár előtagját a fatu mellett folyó Öreg-patak egykori Sár nevéből vette. A nedves, sáros, agyagos föld jelentésű főnévből lett „Sár” víznév jelentését a későbbiekben összekapcsolták a nyelvjárásbeli sár (i) szó sárga jelentésével. A Sáp szó viszont a Bár-Kalán nemzetség ősi birtokának neve volt. Ebből alakult ki a település későbbi neve: Sárisáp. tanerővel. A római katolikus iskola 1903- ban lett állami elemi népiskola, amelynek hat tantermében folyt az oktatás. Emellett működött a bányászvállalati iskola is. A továbbtanulni szándékozók Dorogon és főleg Esztergomban végezhették el a közép- és szakközépiskolákat. VARGA PÉTER DÉNES | Az akció a 2011. február 14-ig megkötött éves szerződésekre érvényes, minimum 40 megjelenés esetén! Egyéb költség: grafikai díj 3 000 Ft+áfa-5 000 Ft+áfa. Bővebb információ: www.ehirkft.hu esztergom<a)ehirkft.hu telefon: 33/500-750 IX. ÉVFOLYAM / 5. SZÁM / 2011. FEBRUÁR 12. > hidlap.net
