Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-10-23 / 39. szám

helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Bástya mögött megbúvó török fürdő A Mattyasovszky-bástya mögötti törökfürdő történeté­ről tartott előadást szeptember 16-án Horváth István, a Balassa múzeum igazgatója az esztergomi Balassa Bá­lint Társaság nyilvános ülésén. Az átfogó és fotókkal bő­ségesen illusztrált előadást Horváth István segítségével tárjuk az olvasók elé. Az esztergomi Várhegy és a közeli Szent- Tamás-hegy lábánál ősidők óta bővi­zű meleg források fakadtak, amelyeket már az Árpád-korban is malmok hajtá­sára és fürdésre is használtak. A Szent Tamás-hegy lábánál volt Magyarország legrégebbi nyilvános közfürdője (balnea communia) melyet III. Béla király felsé­ge létesített a XII. század végén. Esztergom két török megszállása (1543-1595, 1605-1683) idején több hévvizes-, és gőzfürdő építéséről van­nak adatok. Ezek közül a legjelentőseb­bet 1560-63 között építtette Güzeldzse (Szép-) Rüsztem budai pasa a mai Kato­na István utcában. Ez a fürdő az 1594 és 1595-ös ostromokban rommá vált, ma­radványait lakóházzá alakították. Amikor a törökök 1605-ben ismét elfoglalták Esz­tergomot, az itt fakadó meleg forrásokra - az előbbi közelében, de a városfalon kí­vül - újabb kis fürdőt létesítettek, amely­ről az 1663-ban itt járt híres török világ­utazó-történész a következőket jegyez­te fel: „A Budai kapu előtt egy kis (föld-) erőd van, mely, miként Kanizsa vár tö­mésfala, tizenöt lépés tömésfalból áll. Ezen falon belül az ároknál egy kis kupo­lás meleg fürdő van. Az idegenek és szol­gaféle népek ebbe a meleg fürdőbe járnak. Van még ezenfelül kívülről is egy árok...” Az Evlia Cselebi által említett kis, ku­polás fürdőt a törökök kiűzése után is használták az esztergomiak. A 18-19. században még ábrázolták is a Vízivá­ros déli fala mellett, a 20. századra azon­ban eltűnt a föld színéről, csupán emléke maradt fenn. Egy ide tervezett lakóház építését megelőző próbaásatással 1969- ben tisztázták a kutatók maradványai­nak elhelyezkedését, illetve azt, hogy a 19. században 4,5-5 méter vastag feltöl­téssel eltemetett fürdőt, egy lépcső-le­járaton megközelítve, az 1890-es évekig még használták. Ekkor a kupolája besza­kadt és belsejét is betöltötték. A területet 1969-ben sikerült védetté nyilvánítani, az építkezés elmaradt. A feltárásra Esz­tergom önkormányzatának anyagi és er­kölcsi támogatásával tavaly került sor. Az ásatás jelenleg is folyik, a Nemzeti Kultu­34 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom