Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-09 / 37. szám
helyi história A kisebb testvérek szentje Varga Péter Dénes Október 4-én ünnepelte az egész keresztény világ talán legnépszerűbb szentje, Assisi Szent Ferenc boldog halálának az évfordulóját. Boldog halál, hiszen e nap csodálatos rendbéli szertartását is „transitusnak”, átmenetnek nevezik Ferenc követői. A 12. században az egyháznak addig nem tapasztalt kihívásokkal kellett szembesülnie, mégpedig a legkülönfélébb tévtanitásokkal, az úgynevezett eretnekmozgalmakkal. Az időközben meggazdagodott, elvilá- giasodott bencés és bencés típusú rendek mellett épp az eretnekségekkel szemben ekkor alakultak a koldulórendek, elsőként a domonkosok, majd őket követték a ferencesek. A rend alapítója egy Francesco Bernardone nevű tehetős assisi fiatalember volt. A legenda szerint 1209. február 24- én, Szent Mátyás napján - miközben már kereste az igaz utat - a pap a szentmisében azt az evangéliumi szakaszt olvasta fel, hogyan küldte ki Jézus a tanítványokat prédikálni. Az evangéliumból Ferenc megértette az üzenetet: „Ne szerezz magadnak se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övedbe, se tarisznyát, se két felsőruhát, se sarut, se botot; de ha belépsz egy házba, köszöntsd a ház népét: békesség szálljon rátok”. Ferenc ezután lemondott minden vagyonáról, maga köré gyűjtötte a hasonlóan gondolkodókat, hogy útjára indítsa a négy világtáj felé azt'a mozgalmat, amelyet III. Ince pápa engedélyezett és valóban meghódította a világot. Követőit napjainkig kisebb testvéreknek, magát a rendet „kisebb testvérek rendjének” (ordo fratrum minorum) nevezik. Követői körében mesélték, hogy mikor egyszer Masseo testvér meglátta Ferencet, amint épp az imádságból tért vissza, ezt kérdezte: „Miért éppen téged? Miért éppen hozzád? Miért teutánad?” Ferenc visszakérdezte: „Mit is beszél ott Massao testvér?” - „Teutánad fut az egész világ - felelte Masseo - téged kíván mindenki látni, téged akar hallani, rád hallgatni. Pedig hát nem vagy se szép ember, se valami nagy tanultságú; nem vagy bölcs sem, és még csak nem is nemesi származású. Hát akkor mi az oka, hogy az egész világ utánad fut?” A válasz szintén a Megváltó szavaiban keresendő: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet, amid van és oszd szét a szegények között”. És a végső személyes felszólítás: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen”. Talán ezeket válaszolhatta Ferenc Masseo testvérnek, de az is lehet, hogy nem mondott semmit, csak csöndesen elmosolyodott, hálát adott Istennek és tette tovább a dolgát. A dolgát, amelyet Krisztus evangéliuma által Isten rendelt el számára. Nem csak teljes buzgalommal prédikált az Isten országáról, amint ezt az apostolok is tették, hanem egészében hozzájuk és Krisztushoz akart hasonlatossá válni. Csakhamar tanítani küldte első társait is ezekkel a szavakkal: „Menjetek szeretett testvéreim kettesével a világba. Hirdessétek az embereknek a békét és a bűnbánatot bűneik bocsánatára. A szenvedésben legyetek türelmesek. Legyetek meggyőződve: az Úr teljesíti, amit megígért.” Krisztus szellemében, szavával és példájával arra tanította övéit, hogy legyenek különös odaadással az egyház iránt. „Az a küldetésünk, hogy támogassuk a papságot a lelkek üdvösségére. Amit ők elmulasztanak, mi kipótoljuk. Ha ti a béke gyermekei lesztek, a papságot is, a híveket is megnyeritek az Úrnak”. A szenvedésben is Krisztushoz akart hasonlóvá lenni. Halála előtt két évvel, La Verna hegyén azért imádkozott, bár adná meg neki Krisztus, hogy amennyire csak lehetséges érezhetné testében és lelkében azokat a fájdalmakat, amelyeket ő viselt el keserves kínszenvedésében. Ekkor angyali jelenésben részesült a legenda szerint, kezén, lábán és oldalán megjelentek a stigmák, Krisztus szent sebei. Akkor valóban a keresztrefeszített képmásává vált. Követői - Ferenchez hasonlóan - szintén nem tűzzel-vassal, hanem a megbékélés hirdetésével, a krisztusi szeretet odaadó példájával térítettek. 1335-ben a rendtagok száma elérte a 35 ezret. Harmincnégy tartomány 1422 rendházában és öt missziós helynökségben Oroszországtól a Távol-Keletig. 1450-ig 22 ferencest avattak szentté, harminchetet boldoggá, köztük Szent Bonaventúrát, Toulouse-i Lajost, Sziénai Bernardint és a Nándorfehérvári diadal nyomán hősi halált halt Kapisztránói Szent Jánost. Magyarországon IV. Béla telepítette le a ferenceseket, első rendházuk éppen Esztergomban volt. Magát a királyt - végakarata szerint - e kolostor kriptájában temették el. Hamvait máig nem találták meg a régészek, pedig talán ez volna az utolsó feltáratlan és feldúlatlan Árpád- házi királysír. Maga Francesco hosszú szenvedés után 1226 április végén kérte társait, hogy kísérjék el őt Porziunkulába. Itt János szenvedéstörténetét hallgatva, majd közösségével megünnepelve az utolsó vacsora szertartását, a puszta földön fekve hívta „testvérét, a testi halált”. 1226. október 3-án szombaton este lehelte ki lelkét negyvenöt esztendősen. A S. Giorgio templomban helyezték nyugovóra. 1228-ban szentté avatták, majd 1230-ban testét átvitték a IX. Gergely pápa kívánságára emelt Szent Ferenc bazilikába. hidlap.net hídlap 33
