Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-28 / 31. szám
címlapon közjogi tradícióit, valamint azt is, hogy a szűkebb és tágabb értelemben vett térségének, a régiójának központjává tud-e válni. Nekünk, esztergomiaknak és a környéken élőknek egyértelmű a válasz erre a kérdésre. Esztergom ezer éve az ország és a katolikus egyház központja, Magyar- ország első fővárosa, évszázadokon keresztül megyeszékhely, szabad királyi, illetve törvényhatósági jogú város volt. Esztergom a Dunán 2001 óta újra átívelő Mária Valéria híd miatt nemcsak gazdasági-infrastrukturális szempontból kiemelkedő jelentőségű, hanem szimbolikus értelembe véve is kapcsot képez az anyaország és az elszakított területek között. A folyami átkelő átadását követően életre hívott Ister-Granum Eurorégió központja és működtetője is Esztergom, aminek ma már száz település a tagja a határ mindkét oldalán. Eurorégiónk a kontinens színterén gyümölcsöző partnerkapcsolatokat alakít ki és ápol, amiknek mind a város, mind a vonzáskörzete nagy hasznát tudja venni. Esztergomtól azért sem áll távol a megyei jogúság, mert jó ideje szándékosan - tervezetten - olyan feladatokat végez, amik ezeket a településeket jellemzik. Esztergom kimagaslóan fejlett oktatási intézményhálózata az önkormányzati fenntartású intézményekkel és az oktatásban betöltött szerepével számos magyarországi megyei jogú várossal felveszi a versenyt, némelyiket túlszárnyalja. Az egyházi oktatási intézmények mellett ma az egyetlen nem esztergomi fenntartású és működtetésű iskola a Géza Fejedelem Ipari Szakképző, az évek során a megyei kezelésű általános, közép- és szakiskolákat az esztergomi önkormányzat tudatos terv alapján vette vissza a város közössége számára, mivel helyben sokkal jobban és gondosabban tudja működtetni azokat, mint a távolságtartó megye. így került királyvárosi kezelésbe a Dobó Katalin Gimnázium és a Montágh Imre Általános és Speciális Szakiskola, s az átvett Szent István Gimnáziumból és a Bottyán János Műszaki Középiskolából így született meg a Szent Imre Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Esztergom intézméSajátos történelem, sajátos érvek Az ünnepi testületi ülésen a királyvárosi megyei jog kérdése kapcsán Bánhidy Vajk történész-tanár előadásában elmondta, az őskortól kezdve folyamatosan lakott Esztergom jelentősége a X. század végén vált meghatározóvá azáltal, hogy Géza nagyfejedelem székhelyévé tette, majd fiának, Szent Istvánnak szülőhelye és egyben a magyar államiság bölcsője is lett, amit már a magyar középkor elején Magyarország királyi székhelyének, azaz: fővárosának neveztek. Lakóit elsősorban királyi udvarnokok, szerzetesek, kézművesek adták, a XII. századtól iparral és kereskedelemmel foglalkozójatinusok"települtek ide. Esztergom fejlődésének lényeges elemét képezte a királyi város korai árumegállító joga, a XIII. század közepéig itt működött az ország egyetlen pénzverdéje is, így a városprivilégiumokkal rendelkező Esztergom előtt megnyílt az út a jogi, gazdasági és egyházi városi kiváltságok és városjogok kiteljesítéséhez. A tatárjárás után az uralkodói központot Budára költöztették, a vár az esztergomi érsek tulajdonába került, így Esztergom - noha veszített jelentőségéből - egyházi központként továbbra is az ország jelentős városai közé tartozott, a XVI. században pedig szabad királyi városi címet kapott. A 140 évig tartó török uralom idején a középkori város szinte teljesen elpusztult, a hódoltságot követően 1708- ban I. József király bőrkötésű kiváltságlevélben erősítette meg az újjáépült Esztergom szabad királyi város régi kiváltságait. Ez a fontos dokumentum határozta meg a város közjogi állását, keretül szolgált az igazgatás, a gazdálkodás, az igazságszolgáltatás és az adózás számára. A XVIII. században II. József közigazgatási reformjainak köszönhetően egyesítették Esztergom és Komárom vármegyéket Tata központtal, majd az uralkodó 1790-ben bekövetkezett halála után Esztergom és Komárom is visszakapta megyeszékhelyi rangját. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt és végeztével született, a várost és a vármegyét is érintő rendelkezéseket követően 1870-ban hozták létre az 1950-ig fennálló törvényhatósági jogú városok rendszerét, amelyben Esztergom szabad királyi városként a megyékkel azonos jogokat élvezett. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot követően a Duna bal parti részeit Csehszlovákiához csatolták. Komárom vármegye 44 és Esztergom vármegye 22 megmaradt településéből 1923-ban Esztergom székhellyel létrehozták „Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét", később, az első bécsi döntést követő területi visszacsatolásoknak köszönhetően, 1938-ban újjáalakult a két történelmi vármegye. A második világháború után visszaálltak az 1937. december 31 -i országhatárok, és immár véglegesen egyesült a két terület Komárom-Esztergom vármegye néven. A Rákosi-éra még kíméletlenebbül bánt el a „klerikális reakció fellegvárával": 1950-ben Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel hozták létre Komárom megyét, a járásrendezés során pedig az Esztergomi járás nevét Dorog székhellyel Dorogi járásra változtatták. Mintegy „történelmi mélypontként" ekkor merült fel Esztergom nevének Dózsafalvára való átváltoztatása is. Gábor Éva összeállítása nye. Az iskolák működtetése - akárcsak az esztergomi egyetemfejlesztés, amiről előző számunk Meggyes Tamás polgár- mesterrel készített interjújában már ejtettünk szót, és a következőkben bővebben is beszélünk az egyetemvárosi rangról - a jövőbe tett befektetés, megtérülése természetszerűleg nem azonnali (és járhat valós közéleti vitákkal és gerjesztett politikai csatározásokkal). Viszont Esztergom és a régió szempontjából a holnapot tekintve meghatározó. Szintúgy meghatározó és fontos az egészségügyi ellátás rendszerének meg-
