Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-07-31 / 28. szám
helyi história A költőábrázolás kalandos epizódjai fotón és érmeken Három misztikus fénykép A Petőfi Irodalmi Múzeum archívuma őrzi azt a három, Babits Mihály- ról készült fényképet, mely több szempontból is érdekes adalékot jelenthet az irodalomtörténet kutatói, kedvelői számára. S bár a korszak egyik „húzóágának” számított a képzőművészetben a fotográfia - Babitsról, illetve kortársairól is számos felvételt készítettek a huszadik század első felének neves és névtelen fotósai - a most tárgyalt képek újabb, igaz csak közvetlen információkkal bővíthetik a Babits Mihály életével foglalkozó maiak ismereteit. A három fotó 1940 januárjában készült, mégpedig egy Wächter Klára nevű budapesti fényképész Budapest IV. kerületi műtermében. A felvételeken Babits, Török Sophie és lányuk, Babits Ildikó látható. A hitelességet a fotós akkurátussága biztosította, mivel szokása volt, hogy minden általa készített és előhívott kép hátuljára stemplizett biankó szöveget rakott: „Ezen fényképet csak a Tucatnál is több realista dombormű Szállási Árpád Gosztonyi József kutató 1984-es összegzésére hivatkozik, amikor azzal vezeti be a Babits-ábrá- zolásokkal díszített érmek elemzését, hogy „... az elmúlt évtized éremművészete elegendő Babits-portréval gazdagodott ahhoz, hogy a summázást újra megkíséreljük. A Babits Emlékkönyv egyik képanyagának dátuma 1923. Itt az egyik fotón az Ady halála utáni Nyugat meghatározó személyiségei között feltűnik egy szakállas szobrász, a magyar irodalomban új korszakot nyitó folyóirat emblémáinak készítője, Beck Ö. Fülöp, a hazai éremművészet egyik megújítója. A Nyugathoz az azonos hullámhosz- szú artisztikai szemlélet kötötte és természetesen több személyes barátság. Érthetően reá bízták a „cégjelző” embléma elkészítését, majd á máig legismertebb Ady-érem megmintázását, s ennek sikerén felbuzdulva a Babits Mihályét, több változatban is. (...) Visz- szatérve a létezőre, a véső poétája előnevem feltüntetésével engedem közölni”. A fotótörténész érdekes kérdéseket vet fel írásában a képekről: „...Babits a fénykép készültekor már túl volt a gégemetszésen (1938. február 10.), valamint több sorozat nagyon intenzív besugárzáson, és innen már csak egy évet élt. Gondolkoztam, hogy Wächter Klára fényképészi tehetsége vagy tehetségte- lensége rendezte így az alakokat, vagy Babits, esetleg a feleség akarta így?” Kincses Károly aztán stílszerűen költői módon válaszol, nem a technikai megoldások, az elgondolt vagy téves beállítások miértjére teszi a hangsúlyt, hanem így összegez: „Ki-ki világlátásának megfelelően feltételezheti a mindig mutatkozó felsőbb erő, a mindig kiderülő igazság megmutatkozását, vagy csak egy megmagyarázhatatlan misztikus rendező elv működésének létét. (...) Ahogy Kardos Sándor barátom mondja, „az Isten uj- jának hatására” létrejött új minőség, mely a rutin-fényképezés, portrékészítés tucatnyi képéből éppen akkor rendelte el a hármat egymás mellé”. Pöltl Zoltán Számos vetületben számolt már be a Hídlap Babits Mi- hályról, a költőfejedelemről. Cikkeink főként a nagy nyugatos életének esztergomi éveiről szóltak, ezúttal viszont arról mesélünk olvasóinknak, hogy a fotóművészet és az éremművészet miként örökítette meg a legendás lírikust. írásunk alapját Kincses Károly fotótörténész és Szállási Árpád orvostörténész egy-egy kisebb dolgozata adta, melyek a Ko- márom-Esztergom megyei tudományos szemle, a Limes, 1994-es első számában találhatók. 30 hídlap hidlap.net
