Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-04-17 / 15. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy híres szőlőnemesítő históriája A Dobogókői útról nyílik a hegyek felé a Mathiász János utca. Helytörténeti sorozatunkban ezúttal ennek az utcának a névadójáról mesélünk olvasóinknak. Az elmúlt évtizedekben egyre inkább visszaerősödött Esztergom bortermelői rangja, ennek egyik első jele volt, amikor egy utcát a legendás szőlőnemesítőről neveztek el. Régi korok hírességeit bemutató sorozatunk mostani részét ezúttal a megyei levéltár munkatársa, Kládek László írása alapján adjuk közre. V ilághírű szőlőnemesítőnk Ádámföldén (Sáros megye, ma Szlovákia) született 1838. feni 1 február 22-én. Édesapja uradalmi tiszt volt, középiskoláit Eperjesen és Kassán végezte. Ezek befejezése után egy évet a kassai papneveldében töltött, majd átiratkozott a jogakadémiára. 22 éves korában Abaúj vármegye hivatali apparátusában helyezkedett el: írnok, majd főispáni titkár lett. Érdeklődését azonban a hivatali munka nem tudta lekötni. Hivatalnokosko- dása éveiben, 1866-ban kétholdnyi szőlőt vásárolt a kassai Rozáliahegyen. Néhány év leforgása alatt mintegy 1600 szőlőfajtát, köztük számos francia és olasz eredetűt gyűjtött itt össze. A fajtagyűjtemény cserepes példányaival (ez divatos szőlőnevelési módszer volt akkoriban) először az 1873-as bécsi világkiállításon vett részt és velük mindjárt első díjat nyert. A váratlan siker Mathiászt a szőlészeti szakterület élvonalába emelte. Negyvenkét éves korában, 1880-ban végleg megvált Kassától, a hivatali pályától és életét egészében a szőlészkedésnek kívánta szentelni. Öt hold szőlőt vásárolt a Tokaj-hegyaljai Mádon, a magyarországi borkereskedelem egyik hajdanában híres mezővárosában és odaköltözött. Egy évvel később elvállalta a gróf Andrássy Gyula százholdas szöllöskei szőlészetének vezetését is. Új munkakörében minden idejét az 1880-as évektől a hagyományos dombvidéki bortermelő körzetekben pusztító filoxéra elleni küzdelemre kellett fordítania. Mathiász János egy évtizeden át vívta küzdelmét a fi- loxérával, egyre reménytelenebbül. Az 1890-es években immunis homokot vásárolt a kecskeméti Talfája-dűlőben. A sívó homok betelepítéséhez részint a helybeli Miklós-telepről származó, részint francia eredetű vesszőket használt, majd a maga által nemesített fajták foglaltak el mind nagyobb területet Mathiász szőlőgazdaságában. A19. szá30 hídlap hidlap.net