Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-09 / 1. szám
kultúra Vízkereszt Varga Péter Dénes A z Epifánia, azaz Vízkereszt népszerű és csodálatos ünnep, ám szépsége ellenére meglehetősen bonyolult. Története is szokatlan, hiszen egy eretnek vallás talaján nőtt és vált az egyház hivatalos ünnepévé. Radó Polikárp írja, hogy az ünnepről az első tudósítás a III. század elejéről való és Alexandriai Kelementől származik, aki arról számol be, hogy városában a gnósztikusok szektája január 6-án megünnepelte Krisztus keresztségét. A gnósztikusok ugyanis azt hirdették, hogy az igazság minden másnál előbb létezett, az abszolút igazság eleve benne van minden emberben, a megváltás tehát nem szükséges, mert minden ember önmagát váltja meg. Basileidés követői mégis megünneplik Jézus keresztségének napját. Egész éjjel virrasztanak és olvasmányokat hallgatnak - írja egy korabeli forrás. Felmerül a kérdés, hogy a gnósztikusok miért ünnepelték meg mégis Jézus keresztségét. Egyszerűen azért, mert Jézust ugyan közönséges embernek tartották, de hitték, hogy születésekor reá szállt a mindenség Istenének szelleme. Csak ettől az időponttól kezdve Christos, azaz Felkent. A másik kérdésre, hogy miért éppen január 6-a Jézus keresztségének ünnepe, a feleletet az egyiptomi naptár adja. Ok tévesen úgy tudták, hogy ekkor kezdenek a nappalok hosszabbodni, ezért ez a nap az idő újjászületésének a dátuma is egyben. Jézus keresztsége végül úgy vonul be a liturgiába, hogy az Epifánia Krisztusnak és az egyháznak mennyei násza, egyben a víz természetfölötti módon való termékeny- nyé tevője. Krisztus istenségének megnyilvánulása aranyos foglalatot kapott a „hieros gamos”, a „szent nász” gondolatában. Ő lett az egyház mennyei vőlegénye. Ez a szentpáli metafora új, szépséges kapcsolatot teremtett az ünnepet kitevő misztériumok között, hiszen a korai felfogás szerint az egyház azáltal lesz a megkereszteltek édesanyja, hogy a keresztkútból új életre szüli a halálnak szánt embereket. Jézus pedig az ókeresztény felfogás szerint a Jordánban való keresztségekor megszentelte a vizet, amint a bizánci liturgia máig zengi: „Ma a vizek természete megszenteltetik és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartotta, látván a vízében keresztelkedő Üdvözítőt.” A Jordánban történt keresztelés emlékére ezen a napon folyóvizet szenteltek és a keresztet, Krisztus jelképét a vízbe mártották. Később hozzákapcsolták az ünnephez a kánai menyegző borcsodáját és a csodálatos kenyérszaporítás motívumát is. A borcsoda a szent vér, a kenyércsoda a szent test jelképévé magasztosult. Az ünnep tehát alapvetően Jézus Keresztelő Szent János által történt megkeresztelkedéséről szól, de a nyugati egyházban ekkor emlékeznek meg a háromkirályokról is, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Hogy hárman lehettek, arra az ajándékok számából következtetnek a teológusok, de nem is a számuk fontos, hanem amit szimbolizálnak, miszerint az Üdvözítő át fogja venni a hatalmat a pogányok fölött is, a megváltás tehát nem csupán a zsidóknak, hanem az egész emberiségnek szól. A vízkereszthez számtalan népszokás kapcsolódott az évszázadok során. Szenteltvízzel hintették meg a házakat, az ólakat, az állatokat, házszenteléskor pedig fölírták az ajtófélfára a G+M+B betűket, Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a lakóhelyen. Mindemellett a vízkereszt egyben a karácsonyi ünnepkör végét is jelzi, hiszen ekkor kezdődik a farsang. 30 hídlap hidlap.net
