Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-09 / 1. szám
helyi história Barkóczy Ferenc érsek Mit alkothatott volna... Varga Péter Dénes Helytörténeti rovatunk esztergomi érsekekkel foglalkozó sorozata ezúttal Barkóczy Ferenc életét mutatja be. A grófi családból származó egyházi vezető előbb tizenhét éven át az egri püspökséget irányította, majd négy évig az esztergomi érseki széket birtokolta. 1710. október 15-én született a Zemplén megyei Tavarnán Barkóczy Ferenc gróf, Zemplén vármegye alispánja és Zichy Julianna grófnő 18 gyermekéből a legidősebb fiúként az a Barkóczy Ferenc, aki a török kiűzését követően először tett kísérletet arra, hogy megteremtse Magyarország legfőbb egyházi méltóságainak visszaköltöztetését Esztergomba. Iskoláit a jezsuiták kassai kollégiumában kezdte, de hamarosan Erdődy Gábor egri püspök védnöksége alá került és egyházi pályára lépve a teológiát már Nagyszombatban végezte, majd különös tehetségének köszönhetően 1727-től Rómában, a Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként a Gregoriana Egyetemen tanult. Itt szerzett teológiai doktorátust 1733-ban. A korban is elismerést érdemlő műveltsége és a legkülönbözőbb tudományokban való jártassága mellett anyanyelvén és a latinon kívül beszélt szlovákul, németül, olaszul és franciául. Mikor tanulmányait bevégezve hazatért, jelentkezett az egri püspöknél, aki örült a jól képzett fiatal klerikusnak és hamarosan egri plébánossá nevezte ki. Emelkedését a trónra kerülő Mária Terézia is segítette, aki 1740-ben tanagrai címzetes püspökké nevezte ki, majd 1744-ben, Erdődy halála után néhány hónappal neki adományozta az egri püspökséget. Tizenhét esztendős egri püspöksége legfőbb értékeként életrajzírói egyházszervező tevékenységét, a papképzés átalakítását, illetve a művészetek pártolását emelik ki. Bár maga a jezsuitáknál nevelkedett, határozottan igyekezett kiszorítani őket a papnevelésből. Arra törekedett, hogy a leendő lelkészeket világi papok készítsék fel a szolgálatra. Az irodalom mecénásaként 1755-ben püspöki nyomdát alapított a Pozsonyból áttelepült Franz Anton Royer vezetésével. Amint Dóka Klára is kiemeli életrajzában, irodalom- és művészetpártoló tevékenysége szinte páratlan volt kortársai között, bár mint építtető is említést érdemel, hiszen a korábban fölrobbantott egri vár szanaszét heverő köveiből templomokat és plébániákat emeltetett. Barkóczy Ferenc az esztergomi érseki széket mindössze négy évig töltötte be, de tevékenysége mégis meghatározó volt a főegyházmegye történetében. Jellemző, hogy érseki kinevezését 1761. május 13-án kapta meg, de palliumát szeptemberben Esztergomban, a székesegyház romjai közt épségben maradt Bakócz-kápolnában vette át Migazzi Kristóf bécsi érsek kezéből. Az ünnepségen - amellyel jelezni kívánta, hogy az érseki központ újjáépítése és visszahelyezése is tervei között szerepel - Batthyány Lajos nádor, továbbá hét érsek és püspök is részt vett. A későbbiekben Egerből magával hozta több bizalmi emberét, köztük Franz Anton Royer nyomdászt és Házáéi Hugo mérnököt, akiknek munkájára leginkább támaszkodott. Az építkezésekhez azonban nem a maga embereit, hanem a kamara főépítészét, Franz Anton Hillebrandtot és az olasz Isidore Canevalet hívta segítségül. Beiktatása után néhány nappal a királynőhöz fordult azzal a kéréssel, hogy a török kiűzése óta beszállásolt katonaság - az építési munkák mielőbbi megkezdése érdekében - hagyja el a várat. Mária Terézia erre haladéktalanul utasítást is adott. Bár a korábbi épületek egyes részei - romos állapotban ugyan - még álltak, Barkóczy új székesegyház, érseki palota, papnevelő és kanonokházak építését javasolta. Ráadásul 1763-ban földrengés rázta meg a területet és ez végképp megpecsételte az egykori épületek sorsát. Az érsek építési terveinek valóra váltásához Hillebrandt két tervet is készített. El is kezdődtek az erődítési munkálatok, amelyeket az érsek személyesen ellenőrzött, ám halála után a munkálatok abbamaradtak. Újra katonaság költözött a várba, 1767 után pedig a Szent Adalbert-székesegyház szentélyének alapfalai között az itt élők számára kis templom épült, amelynek történetét nemrégiben be is mutattuk Önöknek lapunk hasábjain. Mindenesetre a nagyszabású elképzeléseket csak 1820 után lehetett megvalósítani. Barkóczy Ferenc, ez a hihetetlenül nagyformátumú egyéniség Pozsonyban hunyt el a téli palotában, 1765. július 18-án. Temetése a barokk pompához illő módon zajlott országos gyász közepette. Nagyszabású és csak részben végrehajtott terveit jól jellemzi sírfelirata, amelyen ezt olvashatjuk: „Vedd eszedbe, mit alkothatott volna, ha tovább marad esztergomi székén; ő a ki három év alatt majdnem beteljesíté két évszázad fogadalmait, a kinek vagy sohasem kellett volna megszületnie, vagy sohasem kellett volna meghalnia.” Mária Terézia adományozta Barkóczy Ferencnek az egri püspökséget hidlap.net hídlap 31
