Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-09 / 1. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története In Memóriám Petőcz Lajos Pöltl Zoltán Helytörténeti sorozatunk Esztergom műemléki építményeinek felsorolása mellett esetenként a városhoz életükkel szorosan kötődő személyiségeket is bemutatott már több alkalommal. Ezúttal is így teszünk, s most a művészettörténet helyi vonatkozását érintjük azon szomorú hír kapcsán, hogy egy rendkívül tartalmas életút véget ért. 2009. december 4-én az Újpest Megyeri temetőben kísérték utolsó útjára Petőcz Lajos grafikus, festőművészt. Az Esztergomhoz több szállal is kapcsolódó alkotótól Feledy Balázs művészeti szakíró búcsúzott. A legendás művész életútját a sírnál elmondott nekrológ alapján ismerhettük meg. P etőcz Lajos néhány művét a Keresztény Múzeum őrzi, emellett a hagyatékból nagyobb részt a Balassa Bálint Múzeum részesedett. A neves alkotótól közel 50 grafika és mintegy 20 festmény található az intézményben, mely az örökség ügyét szolgálva vállalta, hogy időszakos kiállításon mutatja be Petőcz Lajos műveit. A decemberi temetési szertartáson eme alkotások története is megtalálható. A művésztől Feledy Balázs búcsúzott. „Vannak alkotók, akik kevés tehetségükkel is sokra jutnak, jó szervezők, tudják: merre kell keresni az érvényesülés útjait. Másik végletként: vannak alkotók, akik ragyogó tehetségükkel tán maguk sincsenek tisztában, vagy ha igen, akkor viszont nem képesek úgy irányítani saját sorsukat (vagy a sors nem úgy irányítja őket), hogy értékes munkásságuk teljességgel kibontakozhassék, vagy ha ez megtörtént, akkor ez a teljesítmény ismert legyen ország-világ előtt. Nos, Petőcz Lajos grafikus, festő biztosan ebbe az utóbbi kategóriába tartozik. A hosszú évtizedek óta Újpesten élt és ugyancsak évtizedeken át itt rajzta- nárkodó művész briliáns rajztudásáról, hallatlan szakmai biztonságáról ugyanis nagyon kevesen tudnak ebben az országban, de még a szorosan vett szakmában is. Pedig az eredetileg Esztergomból indult kisdiák kiváló képességeire már jó szemű rajztanára felfigyelt, s mintaként őrizte is a „kis Petőcz” munkáit hosszúhosszú éveken keresztül, mígnem évtizedek múltán azok újra az alkotó birtokába kerültek, s így mi is tanúi lehettünk korán kibontakozó tehetségének. Petőcz Lajos először az esztergomi tanítóképzőt végezte el 1939-ben, ennek most éppen hetven esztendeje (már ott is csodájára jártak rajztudásának), majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s 1943-ban szerzett középiskolai rajztanári oklevelet. Burghardt Rezső volt a mestere, aki becsülte növendékét, de már a főiskolás évek alatt szinte kész rajzolóművész volt. Mély emberismerete, hite és kétségei kialakulásában bizonnyal szerepet játszott, hogy 1944-ben behívták katonának. Erdélyben fogságba esett és csak 1947-ben kerülhetett haza, az orosz hadifogság próbatételei után. Szorító gondjai közepette pedagógus lett, ám ezt a munkát is a szó szoros értelmében hivatásként fogta fel, majdnem négy évtizeden keresztül. S közben rajzolt, festett, ám az évek múlásával egyre kevésbé tudtak róla kollégái, s arról, hogy mit is tud ő. Aztán ahogy idősödött elkezdte rendezni önálló kiállításait Újpesten, Budapesten, Esztergomban, s egyre többen csodálhattuk újra művészetét. Petőcz Lajos rendkívül érzékeny kezű képzőművész volt, aki a rajztollat egészen kivételes biztonsággal kezelte, óriási és mély karakter érzékkel, s munkáin jól érvényesült egy (a személyiségében is meglévő) egészséges irónia. Ahogy a mitológiai vagy szakrális témáihoz, portréábrázoláshoz, a szegénység és gazdagság ellentétének képi megrajzolásához vagy éppen mesék illusztrálásához fogott, rögtön érezni lehetett, hogy pontosan tudja, mit akar. 28 hídlap hidlap.net
