Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-23 / 3. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története A Trianon után formálódó vármegye és város (II. rész) Pöltl Zoltán Helytörténeti rovatunkban folytatjuk az Esztergom évlapjainak - Annales Strigonienses legutóbbi kiadásában megjelent egyik tanulmánya bemutatását, szemelvényezését. Ezúttal a békediktátum után átalakuló, formálódó, új szerkezettel bíró vármegye és város társadalmi, kulturális, művészeti, tudományos életéről derülnek ki érdekes részletek. A trianoni békediktátum után egy csonka országban lévő csonka vármegyében csonka várossá vált Esztergom. A szellemi és anyagi lehetőségeiben is megkurtított vármegye és város, miként az egész ország is, tán csak a tatár és török dúlás utáni állapothoz hasonló helyzet előtt állt ekkor. Ma élő magyarként azt kell írjuk, hogy csodálni való, ahogy a hatalmas veszteséget ért nemzet micsoda szellemi ébredéssel reagált a tragédiára. Bárdos István cikke is ezt igazolja, ennek is azon fejezete, mely a „Társadalmi és kulturális élet” címet viseli. Itt elsőként arról ír a szerző, hogy az anyaföld, a nemzetegység egy jelentős részének elvesztése folyományaként új szellemi irányzatok indultak meg Magyarországon. Ennek a tragédia miatti sebek gyógyítására leginkább alkalmas új rendszere a népművelés és népiskolák kialakítása volt. A vármegyében ezt a szellemiséget Padányi Andor vármegyei főtanfelügyelő elnök képviselte leginkább. Bárdos ezt írja: „Padányi Andor aláírásával kiadták a „Felhívás a nemzetvédő népművelésre” című dokumentumot. E szerint Esztergom vármegye területére kiterjedő munkakörrel megalakult a Nemzetvédelmi Bizottság, amely hozzálátott feladatának végrehajtásához”. Az idézett felhívásban aztán a bizottság feladatai kapcsán egyebek között ez olvasható: a nemzeti öntudat felébresztése, európaiságunk tudatosítása a történelmi múlt feltárásával és megismertetésével, a nemzeti történelemmel, a nemzeti irodalommal és a nemzetgazdasággal kapcsolatos ismeretterjesztés szervezeti feltételeinek megteremtése, annak tudatosítása, hogy állami létünk nemzeti jellegének és keresztény szellemiségének megóvása mellett, munkaerőnk ok- és célszerű növelésére bőséges munkaalkalmat, tisztességes jólétet, méltányolást és egyenlő jogokat talál és kap itt mindenki az egyenlő kötelességteljesítés érdekében. A felsorolásban lévő célok kísértetiesen hasonlítanak Magyarország jelenlegi állapotához mért kívánt célokhoz, de ezen tán nincs is mit csodálkozni. Az idézett tanulmányban eképpen folytatódik az átalakulás története: „A Nemzetvédelmi Bizottság megalakulásával szinte egy időben alakult meg a Vármegyei Szabadoktatási Bizottság is, amelynek elnöke szintén Padányi Andor volt, főállású titkára pedig Bocsánczy Lukács lett”. Az új kialakult helyzetben szabályrendelet határozta meg a bizottságok munkáját. Ebben a szabályrendeletben olvashatjuk, hogy „a bizottság az általános nemzeti és valláserkölcsi, továbbá kulturális érdekek figyelembevételével irányítja a népművelést célzó tevékenységeket, gondoskodik analfabéta tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, népszerű zenei és szavalóestélyek, rendszeres műterem- és kiállítás-látogatások, ismeretterjesztő és továbbképző tanfolyamok, népfőiskolák, nők továbbképzését szolgáló tanfolyamok szervezéséről, továbbá népházakat, munkásotthonokat, népkönyvtárakat létesít”. Ezen népművelési programra 1923/24-ben részben fedezetet biztosított a minisztérium által a vármegyének adott 60 ezer korona államsegély. A korabeli minisztériumi verdikt azt is előírta, hogy a fent leírt programok előadóit, vezetőit, szervezőit milyen díjazás illeti meg. A művelődés és oktatás mellett új irányt vettek a különböző egyesületek is. „1919. november 25-én megalakult az önkéntes, karhatalmi jellegű, de kul32 hídlap hidlap.net
