Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-11 / 32. szám
helyi história kezdődhetett el és valószínűleg átnyúlt a következő évre is. A díjlövészetre nem sokkal a lőtér elkészülte után kerülhetett sor, és azt sem zárhatjuk ki, hogy ez volt az avatási ünnepély, amit összekapcsoltak Ferenc József névnapjáról való megemlékezéssel. így 1889 augusztusát tekinthetjük az emlékoszlop felállítása legvalószínűbb időpontjának. A „Majorskreuz” Az adatgyűjtés során átnézett ezredtör- ténetben a lőtéri obeliszkről nem esik említés, ám két másik emlékoszlopról igen, amelyeket szintén az ezred tisztjei állítottak fel. 1894-ben a boszniai Kljucs fürdőparkjában az ezred tiszti állománya emlékművet állított a szeptember 6 és 7-ei zavargások során elesetteknek. Ennek azonban nem sikerült megtalálni a maradványait, pedig az SFOR (a boszniai békefenntartó erők) egyik járőre a közelmúltban megkísérelte, sőt egy helytörténésszel is felvette a kapcsolatot. Elképzelhető, hogy a lövöldéi emlékoszlophoz hasonló sors jutott neki és valamilyen elhagyatott területen várja, hogy valaki megtalálja. A másikat Bécs határában, Schwechatnál állították fel, 1900-ban. Ebben az évben, a nyári hadgyakorlat idején, augusztus 1. és 27. között, az ezred a brucki táborban állomásozott. Az utolsó napon a 26-osok Klein-Neusiedl és Enzensdorf vonaláig nyomultak előre, majd megkezdték az „ellenség” üldözését. 29-én a reggeli órákban Schwechathoz érkeztek, ahol Szpoynarowsky Péter őrnagy fél nyolckor hirtelen lefordult a lováról, anélkül, hogy az megugrott volna. A körülötte állók csak azt látták, hogy mozdulatlanul fekszik és hörögve veszi a levegőt. Néhány perc szenvedés után a szívroham végzett vele. A tiszteket megrázta bajtársuk elvesztése és elhatározták, hogy emléket állítanak neki. A területet a Dreher Sörgyár bocsátotta rendelkezésükre, Josef Wismayer schwechati polgármester pedig védnökséget vállalt. Az oszlopra a következő feliratot vésték: „Dem andenken / des in treuer / Pflichterfüllung / an dieser Stelle / verstorbenen / thei - nem olvasható rész - / Major / Peter / Szpoynarowsky”, a talapzatára pedig a „Das Officierskorps / des Infanterie Regiments / Michael Großfürst von Rußland No. 26 / 29. August 1900” szöveget. (Magyar fordításban: „Az ezen a helyen kötelességteljesítés közben elhunyt Peter Szpoynarowski őrnagy emlékére”; illetve „A 26. Mihail orosz nagyherceg gyalogezred tisztikara, 1900. augusztus 29.”) A december 2-i avató ünnepségen Schmidt alezredes mondott beszédet. Az emlékoszlop jelenleg, az Aichof-major közelében áll egy földút mellett, Schwechat külterületén. A muzslai veteránok oszlopa Miként azt a fentiek bizonyítják, a 26. gyalogezred tisztikara nagy gondot fordított a testületi szellem fenntartására és a hagyományok megőrzésére. Valószínűleg ez alól a legénység sem vonhatta ki magát, hiszenl900-ban - Szebé János muzslai útkaparó kezdeményezésére - az 1878-as bosznia-hercegovinai okkupáció 26-os veteránjai elhatározták, hogy elesett bajtársaik tiszteletére emlékművet állítanak. A szervezőmunka oroszlánrészét Teszács Győző prímá- si fővadász végezte. A 3 méter magas fehér mészkő oszlopot a plébánia előtti térre állították és a bátorkeszi út felé eső oldalára az alábbi szöveget vésték: „Az 1878. évben / a császári és királyi 26. gyalogezredből / a boszniai hadjáratban elesett bajtársak / emlékére.” Az oszlop felső részén az „1900” évszám olvasható, alatta pedig egy kereszt látható. Az obeliszket 1900. szeptember 30-án avatták fel. Reggel 6 órakor mozsárlövések majd a muzslai polgári zenekar ébresztette a település lakosságát. Tíz órakor kezdődött az ünnepi szentmise, azt követően az ünneplők zászlók alatt vonultak az oszlophoz. Itt a Himnusz eléneklése után a plébános felszentelte az emlékművet, Perényi Kálmán főszolgabíró pedig leleplezte azt. Teszács Győző az emlékművet ünnepélyesen a főszolgabírónak adta át, aki annak megőrzését és gondozását a helyi bíróra bízta. Az ünnepségen megjelent a 26-os gyalogezred küldöttsége is. Az emlékmű története azonban ezzel még nem ért véget. A veteránok hiányosnak érezték az emlékoszlopot és 1906-ra pénzt gyűjtöttek egy bakaszobor felállítására is. A szeptember 23-ára elkészült alkotást ünnepélyes keretek között állították az emlékoszlop csúcsára. Az emlékmű még ma is áll, köszönhetően a muzslai polgárok gondoskodásának. Néhány éve a helyi önkormányzat renováltatta, s azóta halottak napján rendszeresen megkoszorúzzák. Valószínűleg kevesen tudják, hogy ennél méltóbb időpontot nem is találhattak volna, hiszen a 26-osok ezrednapja éppen november elseje volt. A lövöldéi emlékoszlop Schwechat hidlap.net hídlap 29
