Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-08-11 / 32. szám

helyi história A román kori Bény műemlékei liHBfflMcffiWH Bény hatalmas körsáncairól, román kori prépostsági templomáról, illetve körtemp­lomáról nevezetes. E műemlékek messzi korok üzenetét hordozzák, s különleges­ségük abban áll, hogy kevés hasonló építészeti emlék maradt fenn a Kárpát-me­dencében. A bényi műemlékegyüttes leírásához Haiczl Kálmán 1937-ben megje­lent tanulmányából merítettünk. A sáncok eredetéről megoszlanak a vé­lemények. Egyesek a kvádok művé­nek tartják, mások római sáncoknak tekin­tik azokat és Marcus Aureliusnak a kvádok ellen Kr. u. 173-ban indított hadjáratával hozzák kapcsolatba, amelynek idejében születhetett a filozófus császár Elmélke­déseinek első könyve. A rómaiak a limes védelmében a későbbiek során is jelen voltak, amiről legékesebben az 1960-as években a falu határában talált késő csá­szárkori arany pénzérmékből álló lelet ta­núskodik, amely a Szlovák Nemzeti Múze­um pozsonyi vármúzeumában látható. Bény község Hunt német lovagnak Byn nevű fiától nyerte nevét, akinek hűséges szolgálatai jutalmául adományozta István király mindkét Bényt. A történeti népha­gyomány úgy tartja, hogy államalapító ki­rályunk a bényi sáncokban gyűjtötte ösz- sze Koppány ellen vezetett hadait, köztük Byn lovagot is. A prépostság és a monostor 1217 után épült, akárcsak a mellette levő körtemp­lom is. A tizenkét apostol tiszteletére épült rotunda önmagában is egyedi épí­tészeti értékeit különleges akusztikája fo­kozza. A belső falában kiképzett 12 ülő­fülke mind más énekhangot képez, ami sajátos hangzást biztosít az itt énekelt énekeknek. A rotunda egykoron gazdag freskódíszítéséből mára csak töredékek maradtak fenn. A kisbényi premontrei prépostság ala­pítását az 1732. és 1755. évi egyházláto­gatási jegyzőkönyvek Lampert ispánnak tulajdonítják. Mások azonban Omode is­pánt tekintik a prépostság alapítójának, aki - mielőtt II. Endre királlyal a szentföldi hadjáratra indult - erre fogadalmat tett. Haiczl Kálmán a sági konvent 1273-ban kiállított végrendelkezési oklevele alap­ján azonban Omode ispán fiának, István mesternek tulajdonítja az alapítást. Ennek alapján a monostor alapítása a 13. század közepére tehető. Eredetileg az esztergo­mi Szent István prépostsághoz tartozott, 1294-ben a Sion-hegyi apátság fíliája lett, majd 1516-ban a sághi premontrei pré­postság felügyelete alá került. A mohácsi vészig a prépostságról semmi adatunk nincs, jeléül annak, hogy háborítatlan bé­kének örvendett. Az első csapás már 1530 előtt érhette, mert az esztergomi érsek­ség 1530. évi jövedelmének összeírása „a török által okozott károk"-ról tudósít. Az 1532. évi összeírásban azt olvassuk, hogy Bényt a török pusztítás után Balassa Menyhért foglalta el. Bényből a monostor szerzetesei is elmenekültek. I. Ferdinánd király a nagyszombati jezsuita kollégium­nak adományozta. Az 1664. évi török el­len vívott háborúban de Souches a bényi sáncok közé menekült törököket levágta. Bécs felmentése után a felszabadító had­járat alatt az erre vonuló lengyel hadak Bényt teljesen elpusztították. Az 1696-ban Nagybény Bottyán János zálogbirtoka. Lakosai a gyakori katonai beszállásolások és átvonuló katonaság zsarolásai miatt pusztán hagyták faluju­kat. Kisbény az esztergomi káptalan bir­toka. Pusztult falu, ahol templomok, ká­polnák romjai láthatók. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca ide­jén 1709-ben az esztergomi császáriak a bényi sáncok kijavításához fogtak, hogy azokat őrséggel elláthassák, s ezzel Érsek­újvár élelmezését megnehezítsék. Az újjáépítés csak a szatmári béke után vehette kezdetét. Ekkorra a bényi monos­tor, a mellette levő Szent Katalin-kápol- na és az apostolok kerek kápolnája már nagyon rossz állapotban volt. A monos­torra szerzetesek híján nem volt szük­ség, így csak az apostolok kápolnáját ja­vították ki. Palkovics Ferenc kéméndi plé­bános (1698-1731) elévületlen érdeme, hogy a kisbényi prépostság temploma, a magyarországi román stílű építészet e nagyszerű műkincse el nem pusztult, ha­nem ősi alakjában a mai napig fennma­radt. Palkovics az 1720-as években újíttat- ta fel a templomot, amelyet Mednyánszky László c. püspök szentelt fel 1732-ben. Wágner Károly jezsuita atya 1760 kö­rül így ír: „A Garam folyó fölött emelke­dő dombon látható a faragott kövekből épült kéttornyú templom, mely egykoron a premontreieké volt. Mellette fekszenek a monostor romjai, amelyeket magam is többször megtekintettem..." A templom festői fekvése a Garam fe­lett nem veszélytelen. A folyónak sodrása ugyanis a dombot, melyen a templom áll, állandóan alámossa. A 19. század elején a vármegye a szentély körüli részt meg­erősítette. 1861-62-ben Crettier Ferenc plébános végeztette el az ismét szüksé­gessé vált javításokat. A restaurált temp­lomot Szcitovszky hercegprímás 1862. november 12-én szentelte fel Magyar- ország Nagyasszonya tiszteletére (eddig 30 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom