Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-08 / 31. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy életen át Esztergom vármegye szolgálatában Helytörténeti rovatunk mostani fejezetében folytatjuk a városunkhoz és vidékéhez kötődő neves történelmi személyeket bemutató sorozatunkat. Ezúttal a vármegyei főjegyző, alispán és királyi tanácsosról, Andrássy Jánosról mesélünk a história kedvelőinek. Az 1846-ban született és 1907-ben elhunyt nemes férfiúról Kántor Klára, a megyei levéltár munkatársa állított össze egy rövid, de fordulatoktól nem mentes biográfiát. A z Andrássy család feltehetően hor- vát eredetű és több más családdal együtt még a 16. század folyamán költözött Pozsony vármegyébe. Ezt igazolja, hogy 1671-ben Pozsony vármegye jegyzőkönyvében egyik ősük még Horváth, másképp Andrássy János néven szerepel, akit mint Egyházfán lakó nemest iktatták be akkor nemesi birtokrészébe. A 18. század közepén került a Pozsony vármegyei eredetű - egyházpakai, érkeserüi előnevet is viselő - Andrássy család Esztergom megyébe. Ezt az eseményt a jóval később keletkezett 1832. évi Esztergom vármegyei jegyzőkönyv örökítette meg. Eszerint a gödöllői Grassalkovich-uradalom prefektusa, bizonyos Andrássy Mihály únyi közbirtokos kérte Esztergom vármegyétől nemesi bizonyságlevelének kihirdetését. A Pozsony vármegye által kiadott és a közgyűlésen kihirdetett bizonyságlevél tanúsága szerint a család egyes tagjai 1764-ben költöztek el Pozsony vármegyéből. Ennek az volt az oka, hogy Imre testvérük, aki gyámjuk és gondviselőjük volt, nagyon keményen bánt fivéreivel, s ezért ketten elhagyva az ősi birtokot, elköltöztek és Esztergom megyében telepedtek le. Egyikük Szőgyénben, a másik, név szerint György Nyergesújfalun, ahol mészáros mesterséget folytatott, később pedig Szentgyörgymezőre költözött. A család házasság révén hamarosan a Tinnye-únyi nemesi közbirtokosságot alkotó népes családok sorába lépett. Tagjai közül elsőként Andrássy István telepedett le Tinnyén, ahol kiterjedt belsőséget birtokolt, melyhez házasság révén jutott hozzá. Innen nem sokkal később a közbirtokosság másik településére, Únyra tették át székhelyüket. Uny Esztergom megyéhez tartozott, s ez a körülmény, valamint a Grassalkovich családhoz fűződő kapcsolatuk magyarázhatja az Andrássy család közéleti szerepet vállaló tagjainak közismert konzervatív politikai gondolkodásmódját, magatartását. Andrássy János 1846-ban született Esztergomban, Andrássy Mihály és második felesége, Bozzay Mária házasságából. Testvére, Mihály, országgyűlési képviselő, alapítványi igazgató volt. János az alap- és középfokú iskoláit ugyancsak Esztergomban végezte. A korabeli szokásnak megfelelően - ő is jogi egyetemi tanulmányokat folytatott, mely a vármegye magasabb hivatalaiba lépésnek előfeltétele volt. Felesége nemespani Barta Anna, esküvőjüket Esztergomban 1873. január 7-én tartották. Házasságukból három gyermek született: József 1878-ban, ő királyi csendőrszázados lett, Mária 1875-ben és Ilona 1883-ban, ez utóbbi 1896-ban meghalt. Andrássy János fiatal korától kezdve Esztergom vármegye szolgálatában állva végigjárta a hivatali ranglétra majdnem minden fokát, minek következtében a megyei közigazgatás minden területét alaposan megismerte. A pályája csúcsát jelentő alispáni szék elnyerését óhajtván, a nemesi származását igazoló bizonyságleve megszerzését követően kérelmet nyújtott be királyi tanácsosi cím elnyerésére, melyet 1898-ban kapott meg. Az alispáni hivatalt a vármegye főjegyzőjeként, egyedüli pályázóként nyerte el. Az 1895. szeptember 29-én tartott ünnepélyes tisztújításon egyhangúlag, közfelkiáltással történt megválasztása annak is köszönhető volt, hogy Andrássy János „olyan férfiú, akit nem nexus, nem protekció, de köz- szolgálati érdemei emelnek ki a tömegből.” Mint a választásakor elmondott programbeszédében jelezte, politikai meggyőződése szerint a 67-es kiegyezés talaján állva a szabadelvű párthoz tartozónak vallotta magát. Alispánként az állam, a kormányzat törekvéseinek maradéktalan végrehajtását, az egyház, a vallásfelekezetek védelmét, ezek közti béke fenntartását tartotta legfontosabb feladatának. Ennek részeként Esztergom szabad királyi város és a vele összeépült három társközség egyesítésének mielőbbi keresztülvitelét tűzte ki célul, mely meggyőződése szerint a vármegye fejlődését is nagymértékben fogja szolgálni. Az alispáni hivatalt mindvégig köz- megelégedésre, közmegbecsüléstől övezve látta el 1905 őszéig, kényszerű lemondásáig: 1905 augusztusában, az alkotmányválság időszakában ugyanis (amikor a Fejérváry-kormány a törvény- hatóság önállóságát megsértve hozott intézkedéseket) a vármegye ún. alkotmányvédő határozatot hozott, melynek lényege az volt, hogy olyan rendelkezéseket, melyeket az országgyűlés nem szavazott meg, nem fog végrehajtani, ideértve az önkéntes adó- és újonc-megajánlást is. Abelügyminiszter Esztergom vármegyének ezt a határozatát rövidesen egy leiratban megsemmisítette. A belügyminiszteri intézkedést Andrássy János alispán törvényesnek ismerte el, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy a passzív rezisztencia csak az országgyűlés által meg nem szavazott adókra és újoncokra terjed ki, azonban az önkéntes felajánlások (adók és újoncok) elfogadására nem, így az utóbbi bonyolításától a hatósági közegek közreműködését megtiltani nem lehet. A kérdésben a törvényhatósági bizottság közgyűlése név szerinti szavazást rendelt el, melynek során az igennel szavazók, köztük az alispán kisebbségben maradt. A szavazás az alispán kérelmére történt, mely egyúttal - saját kívánságára - a személye iránti bizalmi szavazást is jelentette. A törvényhatóság tagjainak véleménye ismeretében Andrássy János alispán úgy tartotta méltányosnak, ha egyelőre távol marad a megyei közélettől, s hosszabb szabadságra vonul. Visszavonulása után a főjegyző, dr. Perényi Kálmán helyettesítette hivatalában, majd a megmerevedett állás30 hídiap hidlap.net
