Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-08 / 31. szám
helyi história pontok következtében 1906 márciusában sor került az alispáni hivatal tényleges átadására is. Andrássy János 1906. május 1-től kezdődően kérte nyugdíjazását, s mivel ekkor már betöltötte a szükséges 40 évi munkaviszonyt, a vármegye határozatában hozzájárult. Ugyanakkor szükségesnek tartotta jegyzőkönyvezni, hogy az „oly kiváló érdemeket szerzett és szellemi erői teljes épségének birtokában lévő alispán nyugdíjazási kérelmét jogosultnak, mégis időelőttinek tartja”. A vármegye határozatban rögzítette azt is, hogy a volt alispán részére tiszti nyugdíj címen és 40 évi szolgálat után évi 7200 koronát állapítottak meg. Ezen túlmenően 1906. november 1-ig szabad lakást, fűtést, világítást biztosítottak az ő és a családja részére a vármegyeházban bírt szolgálati lakosztályában. Andrássy János egy rövid ideig élt ezzel a nagyvonalúan felkínált lehetőséggel, majd szentgyörgymezei házukba költözött. Költözését elsősorban az indokolta, hogy a megyeház átalakítás-bővítése miatt a szolgálati lakásra hivatali igény mutatkozott. Úgy látszik, a hivatali pályájában bekövetkezett törés erősen megviselte Andrássyt, a ’’nemrég még daliás öregurat”, ahogy a helyi lap jellemezte. 1907 tavaszán állapota rohamosan romlani kezdett, hirtelen támadt betegsége ágyhoz kötötte, majd május 3-án szentgyörgymezei házában elhalálozott, s ott is ravatalozták fel. A vármegye törvényhatósága a vármegye közönsége és tiszti kara nevében egy-egy koszorúval és díszőrséggel fejezte ki tiszteletét Andrássy Jánosnak, aki több mint tíz éven keresztül volt első számú hivatali vezetője. Andrássy Jánost 1907. május 5-én temették el Únyon, a családi kriptában. Esztergom vármegye alispánjának emlékét egy szentgyörgymezői utca őrzi. Varga Péter Dénes A nagyszerű katolikus hitszónok, Kutassy János halálát követően ismét betöltetlenül állt az esztergomi érseki szék, mígnem Habsburg Rudolf 1607-ben Forgách Ferencet nevezte ki Magyarország első egyházi emberévé. Forgách a legendás Hont-Pázmány nemzetségből származott, nagybátyja a neves történetíró, diplomata és váradi püspök, apja Forgách Simon hadvezér, aki a török elleni harcokban szerzett hírnevet. Ferenc 1566-ban született protestáns család gyermekeként, ám szinte elkerülhetetlen katolizálását több tényező is segítette, például közeli kapcsolata Báthory István lengyel királlyal és katolikus környezetével, ahol ifjú korában apródként szolgált. Itt kötött ismeretséget a jezsuita diplomatával, Possevionnal, aki esztendőkön át figyelemmel kísérte a Forgách fiúk életútját. Báthory András kíséretében járt Rómában, majd ezt követően tizennyolc esztendősen katalizált. Tanulmányait is Rómában majd Bécsben végezte. 1587-ben foglalta el a veszprémi püspöki széket, bár az egyházmegye jelentős része török uralom alatt állott, így címe tulajdonképpen csak szimbolikusnak tekinthető. Ráadásul a pápai jóváhagyás is késett, hiszen protestáns származása és ifjú kora miatt V. Sixtus vonakodott megadni a megerősítést, amire csak 1594-ben került sor. Amint Dénesi Tamás írja, valószínűleg épp ezen nehézségek okán merült fel Forgách Ferencben a szerzetesség gondolata, de a jezsuiták elutasították, mondván, hogy származása és kiváló erényei miatt többet használ az egyháznak, ha püspök marad. 1596- ban nyitrai püspök lett, ebben a minőségében felkarolta és segítette a Sellyén, majd Znióváralján megtelepedett jezsuitákat. Mindazonáltal nemcsak pártolta a jezsuitákat, hanem fel is használta őket rekatolizációs elképzeléseinek megvalósításában. Bizonyára nem véletlen, hogy a későbbi legendás főpap, Pázmány Péter esztendőkön át élt és dolgozott Forgách udvarában. Sok erőszakosnak mondható térítése miatt mindenesetre gyűlölt személlyé vált a protestánsok szemében, hiszen a kassai székesegyházat egyenesen katonai segédlettel foglalta vissza és szentelte katolikus templommá. 1604- ben a pozsonyi országgyűlésen mindenesetre Luther követői nyíltan tiltakoztak a püspök erőszakossága, illetve vallás- szabadságuk megsértése ellen. A forrongó protestáns nemesség végül Bocskai István személyében talált vezérére. Az 1605 novemberében tartott korponai gyűlésen a béke feltételéül azt követelték, hogy a katolikus főpapok a királyi tanácsban ne vehessenek részt, közhivatalt ne vállalhassanak, valamint a jezsuitákat űzzék ki az országból. Éppen határozott és markáns egyéniségének köszönhetően Rudolf 1607 júniusában Forgách Ferencet nevezte ki esztergomi érsekké. Az uralkodó nem titkolt szándéka volt, hogy végre rendet teremtsen a kialakult és meglehetősen kényes egyházpolitikai állapotok között, hiszen már Róma sem nézte jó szemmel a magyarországi vallásháborút, ami egyáltalán nem kedvezett az udvar szentszéki megítélésének, főként, hogy Mátyás főherceg is egyre gyakrabban konfrontálódott az érsekkel, különösen azt követően, hogy a bíboro- si kalap is megérkezett 1608 februárjában. Az érsek elszigetelődését véglegessé tette, hogy Mátyás főherceg és testvérei lemondatták a trónról Rudolfot. A bíboros ekkor levélben fordult a pápához, kérve őt, hogy e vészes időszakban bíztassa Mátyást az egyház érdekeinek védelmére. Annyi mindenesetre vitathatatlan, hogy érseksége idején vette kezdetét a hatékony katolikus restauráció. Az ő érdeme volt a jezsuiták letelepítése Nagyszombatban, bár ezt alig két héttel élte túl a szentkereszti kastélyában betegeskedő bíboros. Halálos ágyán levelet mondott tollba Pázmány Péternek, amelyben kérte a pápai nuncius, és általa Őszentsége segítségét, hogy a király minél hamarabb nevezze ki utódát. 1615. október 16-án hunyt el. Hamvait a nagy- szombati Szent Miklós-templomban temették el. hidlap.net hídlap 31
