Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-31 / 43. szám
exkluzív Beszélgetés Cséfalvay Pállal, a Keresztény Múzeum igazgatójával Értékeink tegnap és ma- Beszélgetésünk apropójául az is szolgálhatna, hogy igazgató úr idén ünnepelte 75. születésnapját. Isten éltesse sokáig! Atya hivatalos címe protonotárius, kanonok, plébános és nem utolsósorban a Keresztény Múzeum igazgatója. A 21. században valójában mit jelentenek egyházi címei?- A protonotárius tulajdonképpen már csupán egy cím, a kanonokok megtiszte- lésére szolgál, a világon talán két káptalan van, ahol maga a káptalan kapja a rangot, valójában személy szerint kapják a papok ezt a pápai kitüntetést, nevezhetjük méltóságnak. A kanonok pedig annyit jelent, hogy az illető a püspök hivatalos tanácsadó testületének a tagja. Varga Péter Dénes Az esztergomi Keresztény Múzeum Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye, mely több évszázad európai és hazai emlékeit őrzi. Képtárának magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák anyaga révén az ország harmadik legjelentősebb festészeti gyűjteményeként ismert, mely szorosan követi a budapesti Szépművészeti Múzeumot és a magyar Nemzeti Galériát. A gyűjtemény múltjáról és jelenéről Cséfalvay Pál igazgató úrral beszélgettünk.- Bencés gimnázium Pannonhalmán, papi hivatás, szentelés 1958-ban, majd különböző szolgálati helyek. Hogyan jutott eszébe, hogy művészettörténész legyen?- Valamiféle vonzódás mindig is jelen volt bennem, ám ez korábban elsősorban a zenére korlátozódott - máig is orgoná- lok. Ebből művészettörténet akkor vált, amikor Esztergomba kerültem karkáplánnak, a Bazilikában kellett a zsolozsmákat irányítanom, ám akkor még igen sok pap volt, ezt a feladatot el tudta látni Vajay István is, a főszékesegyház akkori plébánosa. Csakhogy akkor már működött a Főszékesegyházi Kincstár, ahová engem beosztottak idegenvezetőnek. Ráadásul, akkor már olyan volt a hangulat az ELTE Művészettörténet Karán, ahol Vayer Lajos volt a tanszékvezető, aki felismerte, hogy az Esztergomban felhalmozódott egyházi gyűjtemények bizony méltatlanul elhanyagolt állapotban vannak, időszerűnek látta tehát, hogy egy papi embert képezzenek ki művészettörténésszé. Többeket fölkértek - az összekötő kapocs éppen Prokopp Mária volt -, én vállaltam, hogy elvégzem az egyetemet, ahol 1972-ben diplomáztam.- Azután lett ebből egy kis párizsi „kiruccanás" is.- Ez már a közismerten agilis Lékai László bíboros úrnak volt köszönhető. Ő intézte el, hogy fogadjanak négy magyar papot, kettőt Salzburgba és kettőt Párizsba a továbbtanulás, továbbképző- dés szándékával. Párizst jómagam a megszerzett diploma mintegy„második köteteként" fogtam föl, egyszerűen meg akartam ismerni mindazt, amiről tanultam. így azután beutaztam egész Franciaországot, majd eljutottam Spanyolországba, Angliába, nyaranként Németországot barangoltam be, a karácsonyi szüneteket pedig a testvéremnél töltöttem Svájcban. Az itthon megszerzett elméleti ismeretek itt váltak ténylegesen gyakorlattá.- Párizsból hazaérkezve azután Esztergom, Keresztény Múzeum, igazgatói pozíció. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy az esztergomi gyűjtemény nem csak Magyarországon, de európai szinten is a legjelentősebbek közé tartozik.- Ez így van, de ne felejtsük el, hogy a múzeumi élet Esztergomban, a háború után csak 1952-ben indult újra Zolnay László működésének köszönhetően. Ráadásul, tekintve arra, hogy a nálunk őrzött anyagok jelentős része külföldi, egyre több határon túli megkeresés érkezett a kutatás szándékával. így jött létre Nagy Károly egykori birodalmának utódállama múzeumigazgatóiból egy munkaközösség, amelyben nekem is sikerült bekapcsolódnom egy salzburgi kollégán keresztül. A közösség egyébként máig is működik, látogatjuk, kutathatjuk egymás gyűjteményeit, másrészt első perctől kezdve nagyon sok volt a kölcsönzés. Utóbbi természetesen elsősorban azt jelentette, hogy mi adtunk kölcsön műkincseket, fogadni kevésbé tudtunk, hiszen itthon nem tudtuk biztosítani a megfelelő biztonsági rendszereket, egyszerűen nem tudtunk megfelelni az előírásoknak. 26 hídlap hidlap.net
